Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - HÍREK - Héjjas Pál: In memoriam Rády Zoltánné Dr. Rácz Katalin / 95–. o.

RADY ZOLTANNE DR. RACZ KATALIN 1944-2004 Rády Kati — mindenki így hívta a szakmában — korai és hirtelen halála megdöbbenést keltett. Pénteken még elköszönt munkatársaitól, hazatért otthonába. Itt lett rosszul, és életéért az orvosok csak pár napig küzdhettek. Szeptember 5-án meghalt. 2004 októberében lett volna 60 éves. Életének több mint felét — 33 évet — a Pest Megyei Levéltárban töltötte el, ahol az évek hosszú során az egyik legtapasztaltabb levéltárossá vált. Nagykőrösi születésű volt és bár kora ifjúságától a fővárosban élt, mindig szeretettel beszélt szülővárosáról, ahová rendszeresen vissza-vissza járt. Rády Kati — egyetemi tanulmányai idejét kivéve — csak levéltárban dolgozott. Gimnáziumi érettségijét követően 1963-1964-ben Budapest Főváros Levéltárában kezdett mint kezelő, majd az egyetem elvégzése után ide tért vissza. 1971. január l-jén áthelyezéssel került segédlevéltárosként a Pest Megyei Levéltárhoz, ahol megszakítás nélkül három évtizedet és három évet töltött el. Jellemző volt rá a folyamatos tanulás, a rendszeres továbbképzés. 1964-1969 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a történelem-könyvtár szakot végezte el, majd egyike azoknak, akik az elsők között végeztek az ELTE levéltár kiegészítő szakán 1974-ben. Levéltári képesítése ezzel magas szintűvé vált: történelem, könyvtár és levéltár szakos egyetemi végzettséggel rendelkezett. Hosszú évek munkája eredményeként 1985-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet is. A Magyar Levéltárosok Egyesületének egyik alapító tagja, majd meghatározó személyisége volt. Rády Kati a Pest Megyei Levéltárban több funkciót is betöltött. Évekig vezette és kezelte a levéltár szakkönyvtárát, volt kutatótermi felügyelő, részt vett a hungaricakutatásokban, végzett levéltári rendezéseket. Mindezek következtében széleskörű anyagismeretre tett szert, fiatalabb és kezdő munkatársai gyakran fordultak hozzá tanácsért és ő szívesen osztotta meg velük tudását. Kollégáin kívül a levéltár kutatói is rendszeresen fordultak hozzá. Bel- és külföldi kutatókkal való jó kapcsolatait bizonyítja az a sok, személy szerint neki dedikált és köszönő sorokkal ellátott tanulmány és kiadvány, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt halmozott fel levéltári szobájában. Az együtt eltöltött évtizedek mély nyomokat hagytak a kollégákban is, emléke a levéltár falai között tovább él. Szívesen mesélt levéltári történeteket legendás elődökről, szakmai tapasztalatokról, amelyeket mindnyájan szívesen hallgattunk. E történeteknek immáron ő is szereplője lesz, mert meghatározó résztvevője volt annak a közösségnek, amelyben életének nagyobb részét eltöltötte, és ahol emlékét kegyelettel megőrizzük. Héjjas Pál 95