Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - HÍREK - Pásztor Cecília: Harmincéves a balassagyarmati levéltár / 88–89. o.

HARMINCÉVES A BALASSAGYARMATI LEVÉLTÁR 2004. május 27-én tablókiállítással és mintegy félszáz látogatót vonzó emléküléssel ünnepeltük meg a Nógrád Megyei Levéltár Balassagyarmati Levéltárának harmincadik születésnapját. Tyekvicska Árpád megyei levéltár-igazgató bevezetője után a keleti és déli határainkon (vagyis az Európai Unió határain) túli levéltárak katasztrofális helyzetéről, sőt, általában véve a kulturális élet szomorú helyzetéről ejtett szót elsőként a minikonferenciát megnyitó Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkára, aki gratulált, továbbá tiszteletét fejezte ki a levéltár dolgozóinak, az ő szavaival: „a betűkben elmesélt múlt őrzőinek". Nemcsak elismerte a múlt kutatásának fontosságát, hanem kiemelte annak szépségeit, semmihez sem fogható hangulatát is: a végrendelkezők utolsó sóhajaiba, a szerelmi történetekbe vagy a közgyűlések parázs vitáiba való bepillantás lehetőségét. Miután az államtitkár támogatásáról biztosította a négyfős szakszemélyzettel működő intézményt és megnyitotta az emlékülést, a részleg vezetője, Hausel Sándor igazgatóhelyettes vette át az elnöklést. Beszélt a Balassagyarmati Levéltár történetének sajátosságáról, arról, hogy más levéltáraktól eltérően az itt őrzött iratok nemcsak hajdan, de még a 20. században is vándoroltak: közel kétszáz évig a város adott otthont a vármegye iratainak, később Pestre költöztek, onnan Salgótarjánba, majd alig egy évtized múlva egy részük újra Balassagyarmatra. Hausel Sándor után a Nógrád Megyei Levéltár egykori igazgatója, Á. Varga László, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója vette át a szót, és osztotta meg a hallgatósággal a magyar fióklevéltári hálózat kialakulásáról összegyűjtött ismereteit. A főigazgató 47 pontos kérdőívet köröztetett országszerte, az ezekből leszűrhető következtetéseiről hamarosan hosszabb írása jelenik majd meg. Elöljáróban néhány elhangzott érdekesség. Ma hazánkban a húsz megyei levéltár mellett húsz fióklevéltár működik, azonban míg nyolcnak egyáltalán nincs részlege, addig a többi tizenkettő között akad olyan, amelyiknek négy is van. A fióklevéltárak kialakulásának okai közül az előadó az alábbiakat említette meg: 1. Az 1950-ben szétszabdalt, illetve összevont megyei szervezet sajátosságait, azt, hogy egy megyében nem feltétlenül egy megye iratanyaga maradhatott (a csongrádi Szentesen pl. a csanádi anyagot őrizték). 2. Ahol egy-egy város levéltára nem került a megyei őrzőhelyre, ott ugyancsak fióklevéltárak jelenhettek meg (pl. — Csongrádnál maradva — Makón). 3. 1968 után, az állami levéltári hálózat tanácsi kezelésbe kerülésével újabb részlegek alakultak (pl. a balassagyarmati). 4. Az utóbbi három évtizedben aztán egyre inkább az iratbeszállításokból fakadó férőhelygondok „szülték" az újabb levéltárakat. Ezúttal már nem a kulturális, hanem a raktárigény volt a döntő, így létesültek levéltárak olyan kis településeken, mint pl. Mezőcsáton vagy Nagyberkiben. 5. 1987 után szintén speciális igényeket kielégítő raktárbázisok épültek, szám szerint öt. Ezek közé tartozik Nógrádban a tiribesi raktárbázis, és legújabban az 1997-ben, Móron megnyitott részleg. 88