Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - MÉRLEG - Polgár Tamás: Csurgai Horváth József: "... dicsőség helyén emelendő emlék" / 71–73. o.

várostörténeti hangsúlyosabb mozzanat kiemelésére jutott hely. A konkrét várostörténeti rész végén a város határában lévő puszták, megszűnt települések történetének rövid összegzését olvashatjuk. A várostörténeti összegzés alapján képet kapunk a már feltárt és még feltáratlan eseményekről, valamint a történet kutatás mai álláspontjait is tükrözi az összegzés. A II. fejezet Székesfehérvár város történetének historiográfiáját adja, a középkori elbeszélő forrásoktól egészen a városi levéltár legújabb kiadványáig. Székesfehérvár igazi helytörténetírása a 19. században indult meg. A Régészeti Társulat 1874-ben alakul meg, eredményeiket a kevés közlési lehetőség miatt a kutatók a korabeli napilapok hasábjain tették közzé. A Székesfehérvár történetét kutatók közül ki kell emelni Moenich Károly levéltárnokot. Székesfehárvár város főbíráiról és polgármestereiről közétett munkája az első tudományos igényű írás a várostörténeti munkák között. Emellett több tanulmányt is írt, többek között a városi statútumok, vagy a forradalom és szabadságharc témakörében. A várostörténet kutatásban két személy nevét, Károly János (1834-1916) nagyprépostét és Lauschmann Gyula (1861-1918) orvosét kell még említeni. A két világháború között rövid életű, irodalmi, történeti folyóiratok jelentek meg, amelyekben helytörténeti témájú írások is helyet kaphattak. A városi és megyei levéltárak államosítása és összevonása törést jelentett a várostörténeti munkák publikálásában. Az újabb lendületet az először 1968-ban megjelent Fejér Megyei Történeti Évkönyv adta, mely évente nyújtott lehetőséget történeti tanulmányok megjelentetésére. Az 1992-ben újból felállott városi levéltár első feladata volt Lauschmann Gyula Székesfehérvár története 895-1914 c. négy kötetes munkájának kiadása. Ezzel kezdetét vette újból egy immár csak Székesfehérvár történetére koncentráló publikációs munka. A munka eredményei ebben a fejezetben is érzékelhetőek, hiszen az értékes jegyzetapparátus már nemcsak korábbi feldolgozásokra támaszkodik, hanem primer levéltári forrásokra is, amelyek tovább gazdagítják ismereteinket Székesfehérvárról A 77-104. oldal közötti III. fejezet a városi levéltár történetét dolgozza fel. Közben több olyan dokumentumra is felhívja a figyelmet a szerző, aamelyek a IV. fejezetben, a levéltártörténeti források között szerepelnek (9 dokumentum nyert közlést itt). A város középkori levéltára sajnos a török időkben elpusztult. Registrator említéséről 1703-ból, kimondottan a levéltári hivatal felállításról pedig 1793-ból van először adatunk. A fejezet olvasása során nemcsak a városi levéltár története bontakozik ki, hanem azt is megtudhatjuk milyen respektje volt a levéltárosnak az egyes korszakokban. A városi levéltárban kezdetben nemcsak iratokat őriztek, hanem a város pecsétjeit és más tárgyakat is. A reformkori időszak levéltárosai közül ki kell emelni Mihalik János nevét, aki a közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázását, mutatózását kezdte meg. A polgári korszak városi levéltára egyszerre volt levéltár és a városi önkormányzat irattára is. Székesfehérvár város szervezési szabályrendeletei közt szerepeltek levéltárról szóló paragrafusok is. A városi levéltárakat a tanácsrendszer megszüntette és a meglévő városi levéltárakat a korábbi megyei levéltárakkal vonták össze, így létrehozva az állami levéltárakat. Az újbóli önállóság lehetőségét a rendszerváltozás hozta meg, mellyel három település (Székesfehérvár, Győr, Tatabánya) élt is. A levéltártörténeti fejezet értéke, hogy a meglévő szakirodalom felhasználása mellett, további levéltári kutatásra is támaszkodik, mint azt a végjegyzetek elárulják, valamint a fejezet végén lévő iroda72