Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - MÉRLEG - Polgár Tamás: Csurgai Horváth József: "... dicsőség helyén emelendő emlék" / 71–73. o.

MÉRLEG CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF „... DICSŐSÉG HELYÉN EMELKEDŐ EMLÉK" Szerk.: CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF-KOVÁCS ELEONÓRA-TAKÁCS PÉTER. Székesfehérvár, 2002. 156 p. Székesfehérváron a rendszerváltozást követően elsőként jött létre települési önkormányzati levéltár. Sokan kétségeiket fejezték ki, hogy van e létjogosultsága települési (városi) levéltárak létrehozásának, és működésének. A székesfehérvári példát követve ma már Győr és Tatabánya is büszkélkedhet városi levéltárral, és az ott folyó levéltári, kiadványozási, feldolgozó munka válasz a kétkedők kérdéseire. A Kálti Márkot ábrázoló borítóba bújtatott könyv újabb kötettel gazdagítja a fehérvári levéltár kiadványainak sorát. Az eddig megjelent publikációk bibliográfiai adatait a kötet fülszövegén találhatja az olvasó. A cím alapján valójában nem derül ki, mire is számítson a kötet használója. Itt a használó megkülönböztetést külön ki kell emelni, mert a kötet egyes fejezetei igazából nemcsak olvasmányos jellegűek, sokkal inkább eszközként szolgálnak Székesfehérvár város történetének kutatásához. Ilyen jellegű a II. fejezet, amely Székesfehérvár történeti irodalmát dolgozza fel, megismertetve az olvasót Székesfehérvár historiográfiájával. A levéltári kutatáshoz, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának V. fejezetben közölt, aktuális fondjegyzéke nyújt segítséget. Székesfehérvár történeti összefoglalója, valamint a városi levéltár története mind egy-egy fejezetet tölt meg a kötetből. A kötet komplexitását a levéltártörténethez kötődő forrásválogatás növeli. A 7-50. oldal közötti I. fejezetben Székesfehérvár történetének összefoglalóját olvashatjuk. Az alfejezetek a város történeti korszakolásának megfelelően követik egymást, és nem szimplán eseménytörténetet tárnak az olvasó elé, hanem a várostörténet szempontjából hangsúlyosabb részeket külön kiemelve tárgyalja a szerző. A középkori részben a város egyházi intézményeinek története szerepel hangsúlyosabban. A város országos jelentőségű koronázó helyként betöltött szerepét is részletesen tárgyalja a szerző. A szakrális intézmények mellett a város katonai és világi építményei is említésre kerülnek, valamint a Székesfehérvár szabad királyi város privilégiuma körüli történeti hagyományok is megjelennek. Székesfehérvár török időszaka 1543-1686 között egy rövidebb megszakítással folyamatos volt. A török alóli felszabadulás után kamarai igazgatás alá került a város majd a németség betelepítése is megkezdődött. A városi privilégium /. Lipót által újból megerősítést nyert 1703-ban. Kezdetét vette a város újjáépítése és a városi magisztrátus újbóli működése, amely kiemelt szerepet kapott a 18. századi részben. A reformkori egyesületi és egyleti élet színtereit gyűjtötte egy csokorba a szerző a forradalom és szabadságharc eseményeit megelőzően. A polgári kori város történetében a politikai mozgalmak, valamint a szabadidős egyesületi élet ismerhető meg részletesen. A rövid terjedelemben részesített 20. századi részben egy-két 71