Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Körösmezei András: Bláthy Ottó Titusz működése a Ganz Villamossági Gyárban / 38–46. o.

tattá egy német elektrotechnikusnak, Erasmus Kittelernek, aki utóbb ennek ellenére tagadta, hogy váltakozó áramú generátorok párhuzamosan kapcsolhatók lennének.

11 A generátorok párhuzamos járatása valóban komoly problémákat vetett fel. Bláthy ugyanis rájött arra, hogy ez nem pusztán elektromos probléma. Felismerte, hogy a villamos generátorokat hajtó erőgépek olyan kettős ingarendszerek, amelyeknek az egyensúlyhelyzete körüli lengéseiből a párhuzamos üzemet zavaró, sőt azt kizáró jelenségek lépnek fel. 1890-ben sikerült bebizonyítania — az erőgépek és az ezekkel közvetlenül kapcsolt generátorok alkotta összetett ingarendszerek vizsgálata közben —•, hogy az egy-egy erőgép két szabad tengelyvégére szerelt generátorpár bármilyen pontos fázisegyezésre törekedve sem tartható párhuzamos üzemben, mert a tengely rugalmasságából eredő állandóan változó forgatónyomatékok ezt lehetetlenné teszik. Hat évvel később a Berlin-Oberschöneweide-i erőműben szintén kísérletet tettek német mérnökök arra, hogy három, egyenként 2000 lóerős gépegységet — amelyek egy-egy gőzgépből és két szabad tengelyvégre szerelt generátorból álltak — párhuzamosan járassanak. A tengelyek óriási igénybevétele és az emiatti törésveszély ezt a kísérletet is sikertelenné tette. Bláthy felismerte a generátorok lengéseinek csillapítására alkalmas eszközöket. Egy ilyen találmánya volt az 1900. december 15-én bejelentett 21 367-es lajstromszámú szabadalom, amely a Berendezés három, vagy több parallel kapcsolt váltóáramú generátor ingadozásainak megakadályozására címet kapta. Erről így írt ő maga: „A találmány lényege abban áll, hogy ugyanannyi indukcziós készüléket alkalmazunk, mint ahány generátort használunk s előbbieket oly módon iktatjuk a generátorok fővezetékeibe, hogy minden egyes gép, a két szomszédos géppel elektromagnetikus kapcsolatban álljon: emellett akár egyes gépeknek, akár szomszédos generátorok egész csoportjának kiiktatása alkalmával a megmaradó üzemben tartott generátorok, sajátságos módon elrendezett iktatók, esetleg az indukcziós készülékeken alkalmazott segédtekercselések által is, egymással kapcsolatban tartatnak." Bláthy a generátorok fővezetékei közé úgynevezett „kiegyenlítőket", vagyis indukciós készülékeket iktatott. Amíg a két szomszédos generátor közül egyik sem ingadozik — vagyis egyenlő mennyiségű áramot termel —, és mindkettő azonos fázisban is van, addig a generátorok által fejlesztett áramoknak a kiegyenlítő vasmagjára gyakorolt hatása is egyenlő lesz, így egymást megsemmisítik. A szabadalmi leírás szövege így folytatódik: „Amint azonban az egyik gép ingadozni kezd, tehát bizonyos periódusban több áramot szolgáltat, mint a másik vagy ezen utóbbihoz képest fázisban elősiet, úgy a kiegyenlítő vasmagja mágneseztetik és az előálló mágnesesmező változás egyrészt a túlsúlyban lévő gép áramát csökkenti és fázisban késlelteti, másrészt a visszamaradó gép áramát erősíteni és fázisát előre tolni igyekszik. Az ingadozás ellenkező periódusában az említett kölcsönhatás is ellenkező értelemben történik. Minden periódusban azonban ezen hatást fokozza azon körülmény, hogy minden egyes gép két-két géppel áll a fönt leírt módon összeköttetésben." Bláthy e találmánya az erőművek generátorainak biztonságos működéséhez elengedhetetlen fontosságú volt. 11 Műszaki nagyjaink, i. m. 357. 41