Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején / 20–37. o.

lett, aki kasznári feladatainak ellátása mellett lényegében tiszttartói feladatokat is kapott. O állt közvetlenül kapcsolatban a jószágigazgatóval. Feladata volt az ispáni kerületek felügyelete és ellenőrzése, utasításokat adott a területi ispánoknak, akik korábban közvetlenül a jószágigazgató alá tartoztak. A tisztiszéki üléseken megtárgyalt javaslatokat az igazgatóság elé terjesztette. A kasznár kisebb kifizetéseket is eszközölhetett. Az adóhivatalnál 600 forint erejéig számla állt rendelkezésére, és az 50 forint alatti kifizetéseket saját hatáskörben intézhette. A számlák, vásárlások mellett elsősorban a napszámbér előlegek fizetésére volt jogosult. A kasznár végeztette a próbacsépléseket az igazgatósági ellenőr jelenlétében, aki ottléte idején szintén a kasznár felügyelete alatt állt. A kasznár nem vezettetett gazdasági számadást, az az ispánok hatáskörébe tartozott. Az ispánok a bevételezéseket és kiadásokat a következő naplófőkönyvekben vezették: szalmásgabona, szemes gabona, takarmány, építkezési anyagok, tűzifák, bor és boredény, vas és szén, igavonó állatok, juhok, szarvasmarhák, boltbeliek naplója és a területen lévő gépek, szerszámok s egyéb eszközök leltára. Az ispánok havonta adtak összesítő jelentést a naplókban lefektetett állapotról az igazgatóságnak a kasznáron keresztül. Az ispánok minden jelentésüket, javaslatukat csak a kasznáron keresztül tehették meg az igazgatóságnak, míg az év végi számadást és leltárakat az illetékes minisztériumi számvevőséghez kellett felküldeni. A cselédeket és napszámosokat is az ispán fogadta fel és bocsátotta el. Az ispán fogadott fel cséplőmunkásokat, fűkaszálókat is stb., akik természetbeni részesedésért dolgoztak. Az ispán adta ki az esetleges részesművelésű földilletményeket. Ezekről is pontos nyilvántartásokat vezetett és minden változásról köteles volt a kasznárt értesíteni. Természetesen az ispán legfontosabb feladata volt a kasznár utasításai szerint a területi gazdaság munkáinak végeztetése és minden munka szakszerű felügyelete. Az ispánok voltak tehát a gazdálkodás fő letéteményesei. Minden ispán rendelkezésére állt egy tiszti fogat tiszti kocsissal. Az ispánságoknál az ispán rendelkezésére állt a szállításokhoz két igáskocsis, egy kovács és egy bognár a szükséges javításokhoz, valamint a szekeres és gyalogbéresek felügyeletére egy-egy béresgazda. Állatlétszámtól függően alkalmazásukban állt egy-egy tehenészgazda és juhászgazda. A gazdaságok működtetéséhez állandó béreslétszám és bojtárlétszám állt rendelkezésre, így csak szezonális munkákhoz kellett időszaki napszámosokat alkalmazni. Az átszervezés után a gödöllői uradalomra viszonylag nyugodtabb évek vártak. A pénzügyminisztériumi bürokrácia egy időre „kitombolta" magát, Farkas János jószágigazgató pedig tapasztalt technokrata volt, és semmiféle kockázatot nem vállalt. Azt lehet mondani, hogy a hosszú tespedés és leépülés időszaka kezdődött el, ám 1883-ban váratlanul ismét visszaállították az önálló jószágigazgatóságot Gödöllőn. Az uradalom igazgatása 1883-1890 között Az óbudai és gödöllői uradalom szétválasztására már 1882 tavaszán megkezdték az előkészületeket. A szétválasztást a pénzügyminiszter az uralkodóval is jóváhagyatta, és Fogler Jánost kinevezte a gödöllői uradalom igazgatójának. Fogler 1883 januárjában vette át új hivatalát. Az önálló igazgatóság ismételt létrehozásával azonban nem állt helyre a Beniczky idején meghonosodott állapot. Ismét létrehozták a számtartói hivatalt és az uradalomnak ismét lett mérnöke, önálló ügyésze azonban nem. A jogügyekben 33