Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Tánczos-Szabó Ágota: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának népbírósági fondjai / 14–19. o.

menyekről aggódó hozzátartozók, védőügyvédek a népbíróság elnökének, illetve a Népbíróságok Országos Tanácsának címzett levelei tudósítanak. Internálótábori törzslapokon a személyes adatok és a vád mellett a bekerült delikvenst sújtó fenyítések is szerepelnek (pl. egy volt bundista SS-katona esetében: 5x24 órai sötétzárka böjttel, kemény fekhely, kedvezményelvonás stb.

3

). A politikai rendőrségen felvett vallomások jelentős része, illetve gyakran a tanúvallomások is bántalmazások eredményeként jöttek létre, valóságtartalmuk tehát erősen kérdéses. A kegyetlensége miatt hírhedt, rettegett kecskeméti rendőrségnél mindennapos volt a gyanúsítottak verése, kínzása. Az egyik perben utalás történik arra, hogy a kihallgatás során a nyomozók kábítószert is alkalmaztak a beismerő vallomás kicsikarása érdekében. Több tárgyalási jegyzőkönyvben olvashatunk egy Rosenfeld nevű, 22 éves rendőrségi nyomozónőről mint a koholt vallomások és a legperverzebb kínzások kiagyalójáról. Egy nyilas tevékenységgel vádolt, utóbb felmentett férfi kalocsai népbírósági vallomásában azt állította: olyan kegyetlenül bántak vele Kecskeméten, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Érdemes összehasonlítani a vádlottak aláírásait, amelyekkel a rendőrségi, népügyészségi és más jegyzőkönyveket, iratokat szignálták, meglepő eltéréseket tapasztalhatunk. A rendőrségi bántalmazásokat orvosi „látlevelek" is tanúsítják: egy megvizsgált fogoly arcán, tarkóján, háta egész terjedelmében, mellkasán, karján, lábszárán és combján lévő duzzadt elszíneződések „valószínű, tompa tárgytól eredőek".

4 Bár a rendőrségi visszaélésekről a vádlottak többsége a tárgyalásokon beszámolt, az emiatti tiltakozás nemigen öltött hivatalos formát, egy-két esetben fordult elő a politikai nyomozók feljelentése, minden eredmény nélkül. A rendőrségen felvett jegyzőkönyvek valóságtartalmát gyakran a tanúk sem ismerték el, hiszen azt éjjel, olvasatlanul, illuminalt állapotban vagy megfélemlítés hatására írták alá. A politikai rendőrség egyéb módszereire, pl. tárgyi bizonyítékok hamisítására, tanúvallomások kreálására a periratokban szép számmal találhatunk példákat. Az ügyészségi szakasz iratai ügyészségi tanúvallomásokat és vádiratot tartalmaznak. A vád többnyire tanúvallomásokra alapozott, a legtöbb háborús bűncselekmény kapcsán ugyanis — egy-egy lista, tagsági könyv, belépési nyilatkozat vagy SS-katonai irat kivételével — nem voltak tárgyi bizonyítékok, a kompromittáló iratokat az érintettek igyekeztek megsemmisíteni a háború végén. A népügyészi beható nyomozás, amellyel a vádat kellett alátámasztani, így legtöbbször a gyanúsított és a terhelő tanúk újbóli kihallgatására korlátozódott. (Némely ügyben a tanúkat újsághirdetések útján próbálták előkeríteni.) A népügyész gyakran a politikai rendőrségre ment át, és ott hallgatta ki a vádlottat, aki kínzóinak jelenlétében nem mert másképp vallani. A népbírósági tárgyalásokon azonban a nyomozati és a népügyész előtt tett vallomások visszavonását kellő indoklás híján (vagyis ha a vádlott nem tudta bizonyítani, hogy megverték) nem fogadták el. Hogy a népbíróság nagyon is tisztában lehetett a politikai rendőrség módszereivel, egy 19 éves, nyilas pártszolgálattal vádolt, és 15 év kényszermunkára ítélt gyári munkás ítéletének indoklásából sejthetjük: 3 Bács-Kiskun Megye Önkormányzati Levéltára (= BKMÖL) XXV. 16. A Bajai Népbíróság iratai NB 227/1946. 4 BKMÖL XXV. 17. A Kalocsai Népbíróság iratai = BKMÖL XXV. 17.) NB 867/1945. 15