Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Horváth Richárd: Újonnan előkerült középkori oklevélszövegek a Győri Egyházmegyei Levéltárban (Tapasztalatok középkori forrásanyagunk lehetséges kiegészítése terén) / 3–13. o.

téneti iratok.

18 Holdházy János hagyatéka a levéltárban 1951 októberében folyt mikrofilmezés alkalmával már ismert volt, ekként felvételek is készültek róla, később pedig okleveleinek fényképeit elhelyezték a DF gyűjteményben. A Mohi hagyaték azonban — jóllehet még a második világháborút megelőzően került a levéltár állományába — elkerülte a kutatás figyelmét. Az elmúlt években zajlott rendezések során azonban kiderült, hogy itt is lappanganak Mohács előtt kelt, ráadásul eredeti dokumentumok (két dokumentum, de három oklevélszöveg). Ezek kiemelése, lajstromozása és nyilvántartásba vétele már elkészült, együtt a már meglévő, vagy más levéltárból ismert szövegekről előkerült további másolatokkal. Természetesen a különféle iratcsoportok sorát, amelyekben előfordulhat középkori oklevélszöveg, a szakmabeli olvasók bizonyára hosszan tudnák folytatni. Esetünkben viszont csupán az imént felsoroltakkal találkoztunk az eddigi rendezések folyamán. Egy példa a feltárás további lehetőségeire Befejezésül a forrásfeltárás egy olyan területét szeretném érinteni, amely a korábbi kutatásokban még a fentieknél is kevesebb figyelmet kapott. Nevezetesen a különféle levéltári irategységeknek többnyire a barokk korban készült segédleteiről, elenchusairól van szó.

19 A hazai középkorkutatás évtizedek óta általában szomorú belenyugvással veszi tudomásul, hogy nem egy családi levéltár középkori anyagának létezéséről maradtak információink, ám ezek a 20. századra, vagy annak második felére elpusztultak. Most három példával szeretném illusztrálni, hogy — némi szerencsével — viszonylag kis levéltári kutatást követően nem minden esetben kell feltétlenül lemondanunk az egykor létezett oklevelekben megőrzött történeti információkról. A módszer lényege abban áll, hogy érdemes olyan elenchusok után kutatni levéltárainkban — különösen olyanokban, ahová korábban több kisebb családi archívum olvadt be —, amelyek zöme a 18-19. században íródott, tehát a mára elpusztult vagy lappangó iratcsoportot ért traumát időben megelőzve keletkezett. Ezekben ugyanis néhányszor megtalálhatjuk a ma már nem létező iratok nagyjából megbízható tartalmi kivonatát. Szerencsénkre a kivonatok zöme még latin nyelven keletkezett, következésképpen sokszor az eredeti dokumentum szövegét is felhasználták, abból nem kevés szövegtöredéket átmenekítve az utókor számára. A feltárások sorát — jóllehet itt nem klasszikus értelemben vett elenchus feldolgozásáról van szó — Fazekas István kezdte meg, amikor ismertette a Batthyány levéltárban megőrződött, Kovachich Márton György által összeállított Monumenta diplomatica Batthyania c. kéziratos oklevélgyűjteményt, és külön táblázatban összegezte az ebben fennmaradt középkori oklevélszövegeket.

20 Néhány esztendeje jelen sorok írója bukkant GyEL Hagyatékok, letétek. 1. és 2. sz. A témakört már Borsa Iván is érintette. Vö. az 1. és a 2. lj-ben idézett munkáival. FAZEKAS ISTVÁN: Kovachich Márton egy elfelejtett munkája, a „Monumenta diplomatica Batthyania" Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1-2. sz. 33-37. A kézirat értékét emeli, hogy a második világháború során a Batthyány levéltár ún. Memorabilia sorozatának középkori része jórészt elveszett és korábban csupán Iványi Béla rövid regesztáiból ismertük tartalmukat (IVÁNYI BÉLA: A körmendi levéltár memorabiliái. Körmend, 1942.). A másolatkötet jelzete: MOL DL 107 946. 8