Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - HÍREK - Halász Csilla: A Magyar Levéltárosok Egyesülete szakmai napja / 87–90. o.

A következő előadó, A. Varga László, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója volt; aki az önkormányzati levéltárak helyzetéről adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a magyar levéltárügy irányítása „három lábon áll": ezek a minisztérium, a szakfelügyeleti rendszer és a Levéltári Kollégium. A minisztérium részéről sérelmezte azt az intézkedést, hogy a Közgyűjteményi Főosztályból kialakított három osztály közül csak a Levéltári Osztály kapott osztályi besorolást, míg a másik kettő főosztály lett. A szakfelügyeleti rendszer működéséről elismerően nyilatkozott, míg a Levéltári Kollégiumban szakbizottságok működését javasolta. Az előadó szerint sem megoldott a levéltárakban a létszám kérdése, mivel a munkák pillanatnyi súlyozásával és a munkaerő átcsoportosításával tudják csak az egyes kiemelt feladatokat megoldani. Pozitívumként megemlítette, hogy a BFL-ben kidolgozták azt a programot, amely az ország öt pontján, 30 órás tanfolyamok keretében tudná biztosítani a dolgozók szakmai továbbképzését. Az állami szaklevéltárakról Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főlevéltárosa tartott — négy problémakört vázolva fel — előadást. Az első az iratanyag elhelyezés, tárolása. A Hadtörténeti Levéltárban és az ABTL-ben nincs már hely az iratoknak. Az előbb említett levéltár esetében oly nagy a helyhiány, hogy hét éve már nem is tudnak iratot beszállítani. Az iratkezelés levéltári ellenőrzése nem érinti őket, mivel e két levéltárnak ilyen jellegű feladata nincs. A kutatószolgálat megfelelő, illetve gyors ellátását leginkább a létszámhiány akadályozza. A negyedik problémakört az informatika szaklevéltárakban történő alkalmazásának témája alkotta. Az előadó elmondása szerint meglehetősen elavult a géppark mind a négy szaklevéltárban. Az adatbázis kiépítése és az iratanyag digitalizálása folyamatosan történik, pl. az ABTL-nek már 250 000 oldalnyi eredeti iratot sikerült digitalizálnia. Az informatika területén a leginkább elmaradott rész a szaklevéltárakban az Internet, négy intézmény közül csak egynek van önálló honlapja. Horváth Erzsébet, a MELTE elnöke az egyházi levéltárak jelenlegi helyzetét vázolta fel a hallgatóságnak. Körülbelül ötven egyházi levéltár működik Magyarországon, kevés emberrel dolgoznak, legtöbbször egy embernek kell minden levéltári feladatot ellátnia az adott intézményben. A rendszerváltozás után gyarapodott a magyarországi egyházközösségek száma, ez azt jelenti, hogy 5-10 év múlva az egyházi levéltáraknak nagymenynyiségű irat átvételére kell felkészülnie; ehhez pedig természetesen nagy raktárkapacitásra lenne szükség. További problémát jelent, hogy legtöbbször teljesen rendezetlen anyag kerül az egyházi levéltárak őrizetébe, amelyek feldolgozását nem csak a létszámhiány, hanem az elavult technika (van ahol írógépet használnak) is hátráltatja. A pályázati lehetőségek adnak, illetve adhatnak segítséget az egyházi levéltárak infrastruktúrájának fejlesztésére. Az elnök asszony külön köszönetet mondott a levéltáros kollégáknak, akiktől rengeteg segítséget kaptak és kapnak az egyházi levéltárak dolgozói. Az előadó egy pozitívum kiemelésével fejezte be beszédét: egyre több helyen készültek el, továbbá máshol folyamatosan készülnek az egyházi levéltárakban a fondjegyzékek. A levéltártípusok helyzetével kapcsolatos előadások utolsó hozzászólója Zsidi Vilmos, a Magyar Felsőoktatási Levéltárak Szövetségének elnöke volt. Beszédében három problémát nevezett meg, amellyel a felsőoktatási levéltáraknak szembe kell nézniük: szervezeti, anyagi és személyi probléma. A szervezeti probléma azt jelenti, hogy a felsőoktatási levéltárak általában az egyetemek, gyakran az egyetemi könyvtárak keretein belül működnek —• bár ez nem feltétlenül jelent negatívumot. Ezzel összefüggésben nem rendelkeznek külön költségvetéssel, sokszor nem is tudják, hogy mennyi pénzt szántak 89