Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - MÉRLEG - Majdán János: Lengvári István-Ódor Imre (szerk): Baranya emlékszám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére / 67–74. o.

Iáit Bécsben, amelyek a korabeli osztrák értékelés szerint „A felkelő kormány külpolitikájának néhány érdekességét sorolták be, reményeiket Angliával, törekvéseiket a török zsarnok hatalmának növelésére, kapcsolataikat a lengyel propagandával, és néhány a forradalomban különleges szerepet betöltő egyén működéséről." így kerültek elő Teleki Lászlótól származó táviratok, levelek, Andrássy Gyula jelentései, Bangya őrnagy lembergi összegzése. Ez utóbbi a dolgozat függelékében olvasható, s megdöbbentő az a pontos felsorolás, amelyben közli az „1849 májusára érvényes" orosz betöréseket. „A magyarok ne azt kérdezzék, hány orosz jön, hanem azt, hol vannak az oroszok." — írja a május 14-én a németül írt levél küldője. Ezek után fő csapásonkénti bontásban közölte a külügyminiszterrel a várható orosz betörés létszámait. A többi dokumentum magyar nyelvű közreadása is nagyon megkönnyíti a korszak további részletes feldolgozását. Akkor már kimutatható a magyar külpolitika máig ható egyik alapkérdése: lehet-e önálló állam Magyarország a szláv népek tengerében? Kell-e valamilyen nagyobb katonai szövetséghez tartoznia az országnak függetlensége megóvása érdekében? Mindezen kérdésekre segítenek reális korabeli (és napjainkban is használható) választ adni a szerző által közreadott források. Eddigi kutatói tevékenysége során Márfi Attila nagyon sok cikket, könyvet publikált a pécsi színjátszásról. E feltáró és feldolgozó munka keretében részletesen megismerte az 1848-1849. évi időszak színházi életét, és ennek eredményeit tette közzé tanulmányában. Az előzmények rövid összefoglalásából kiderül, hogy a korábbi — gyakran fizikai erőszakot sem nélkülöző — összecsapások eredményeként egyik évadot a magyarul, másik szezont a németül játszó truppok tölthették el Pécsett. A tanulmányból kiválóan kiderül, hogy az 1848. évi évadban előbb német, majd márciustól a Chiabay Pál vezette magyar társulat szórakoztatta a város közönségét. Az egy hónapig játszó társulat hét előadásáról maradt fenn pontos adat. Eszerint Szigligeti Ede két darabját, Dumas és Hugó müveit biztos nézték a pécsiek. Külön érdekessége a tanulmánynak, hogy A legenda és ami mögötte lehet alfejezet címen egy pécsi színészről esik részletesebben szó. A komáromi kapituláció után menlevelet kapott fiatal hadnagy, bizonyos Nyári Lajos, akiről a személyes motozás alatt derült ki, hogy nő és Szommer Mária néven született Pécsett. Férfiruhában szolgálta végig a szabadságharcot, s az ügy tisztázása érdekében többfordulós levélváltásra került sor a hatóságok és Pécs főkapitánya között, amelyet a tanulmányban Márfi közread. Az eset országos ismertségre a Mária főhadnagy c. operett sikerei révén vált, amelynek alaptörténete valószínűleg Szommer Mária esetéből íródott. A tanulmány szerzőjének minden eddigi nyomozása ez ügyben hiábavaló volt, és a rejtélyt egyelőre nem tudta megoldani, de ez a tény bizonyára további kutatásra serkenti. Az új polgári állam egyik nagy — még külföldön is — tekintélyt kiváltó rendelkezéssorozata a pénzügyi helyzet rendbetétele volt. Rayman János ennek helyi problémáiról írt a kötetben A Kossuth bankók Baranyában címen. Az országos események rövid összefoglalásából világosan kiderülnek az 1848-ban forgalomban lévő bankjegyek címletei, a magyar felirattal ellátott és a Bécsben nyomtatott papírpénzek típusai. A tanulmányból jól nyomon követhető a zilált magyar pénzügyi állapotok helyrehozatalát szolgáló kamatos kincstári utalványok kiadása, az 5%-os kincstárjegy felhasználása. A pénzügyi alap megteremtését szolgálták a természetbeli támogatások elárverezései, a krajcáronként begyűjtött adományok, melyekből Pécsett 5681, 41 forint került befizetésre. A szakirodalom alapján készített összesítésből pontosan elkülönül a Kereskedelmi Bank által kibocsátott bankjegyek, államjegyek és kincstári utalványok közötti különb72