Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Paksy Zoltán: Egy zalai képviselőválasztás tanulságai. Alsólendvai választókerület, 1932 / 45–50. o.

A beszédek egyfelől valóban lázító hangvételűek voltak, másfelől szinte népmesei retorikát mutattak:

16 így pl. a jezsuiták régen egy királyunktól 300 négyszögöl káposztás kertet kértek, majd addig ügyeskedtek, amíg abból 300 000 hold lett. Most az urak az egész országot káposztás kertnek nézik. Példának állították előtérbe Nagyatádi Szabó Istvánt, aki előtt grófok hajtottak fejet, pedig ő is csak egy egyszerű paraszt volt. Ezért ne féljenek a választók a csendőröktől, mert a verés nyomai elmúlnak, de a jogtalanság nem. A jegyzőt is le lehet csukatni. A mostani rendszer fölött gyűlnek a felhők, eljön majd a leszámolás ideje. Ökölbe szorul a kisgazda képviselők keze, ha látják, hogy a paraszttal mi történik stb. Népmesére emlékeztetett a Nagyatádiról szóló leírás is, aki éppen úgy vágta a fát az erdőn, mint az itteni paraszt, aztán minden rangú főúr meghajtotta a fejét a „csokonai paraszt" (ti. Nagyatádi — P. Z.) előtt. Eljön az idő, amikor a magyar paraszt vissza tudja fizetni azt a sok keserűséget, amit neki okoztak stb. A kisgazdák gyűlésein olyan hangulat uralkodott, hogy a jelenlévő főszolgabíró, — az addigi zalai választásokon példátlan módon — a felforgató beszédek ellenére feloszlatni, de még figyelmeztetni sem merte a szónokot. (A gyűlés feloszlatása a karhatalom bevetését jelentette volna, amit a főszolgabíró jóhiszeműen el akart kerülni, viszont utólag erőteljes magyarázkodásra kényszerült.) A kisgazdák eszköztárának másik fontos eleme a röplap volt. Ezzel ellenfeleik legfontosabb fegyverét, a megvesztegetést vették célba. „ÁRULÓK, akiknek kedves a Júdáspénz csengése! [...] ÁRULÓK azok, akik a saját zsebetekből kivett bankpénzzel akarják megvenni a legszentebb jogotokat, és be akarják szennyezni a ti érdeketekben, az ötmillió földet túró magyar érdekében kibontott Független Kisgazda-, Földmunkásés Polgári Agrárpárti lobogót! [...] Legyen átkozott, aki adja, legyen átkozott, aki kapja!"

17 — harsogták a plakátok, amelyekkel beborították a választókerület településeinek egy részét. Az ügyben a csendőrség nyomozást kezdett és megállapította, hogy azokat egy motorkerékpáros egyén éjszaka hordta szét a falvakba. A nyomozás fényt derített rá, hogy a merész motoros nem volt más, mint Dinich Ödön kisgazda országgyűlési képviselő, aki nemcsak szállította, de személyesen szét is szórta a röpcédulákat. Ő azonban mentelmi joggal bírt, így kihallgatása elmaradt. Kresz Károly ezzel szemben józan hangot ütött meg és konzervatív reformprogramot vázolt fel választóinak. Független jelöltként való indulását azzal indokolta, hogy így nem kell pártprogramoknak alávetnie magát, valamint ezzel akarta kifejezni, hogy nem ért egyet a Bethlen-kormány korábbi években elkövetett pénzügyi pazarlásaival. Mint bankár, jól látta, hogy ezeket a költségvetési összegeket a gazdasági fejlődés előremozdítására kellett volna költeni. Programjának középpontjában kizárólag gazdasági kérdések álltak, figyelemre méltó közgazdasági elemzést vázolt fel hallgatóinak.

18 A kormány — amikor az 1920-as évek közepén, többek között a külföldi kölcsönök hatására, az államháztartási egyensúly helyreállt — ahelyett, hogy a rendelkezésre álló tőkét a gazdaságba fektette volna be, párhuzamosan egy jelentős adócsökkentéssel, a kiadásokat növelte meg, ráadásul az improduktív, tehát nem a termelő szférába helyezte ki ezeket az összegeket.

19 „így történt azután, hogy alig 8 esztendővel azután, hogy rendbehoztuk az 16 A főszolgabírók nem szó szerinti beszámolói alapján. Főisp. biz. 38. és 47/1932. 17 ZML Főisp. biz. 59/1932. 18 ZML Főisp. biz. 38/1932. 9 1924 és 1931 között Magyarország 1,3 milliárd pengő hosszú lejáratú kölcsönt vett fel, kedvezőtlen feltételekkel, magas kamatra. Ennek az összegnek csupán 20%-át fordították termelő beruházásra, a többi az imp48