Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Glück Jenő: A gyulafehérvári izraelita hitközség története / 34–44. o.

román nyelvtudás hiánya miatt a fogalmazványok nem egyszer magyarul készültek, majd románra fordították. Az egyesületi iratok, elsősorban a Chevra-Kadosa iratai, megtartották a magyar nyelvet. Az 1929-33. évi világgazdasági válság szele elérte a gyulafehérvári hitközséget is. Megrázkódtatást jelentett, hogy 1932-ben csökkenteni kellett az alkalmazottak fizetését. Halovány segítséget jelentett az 1921. évi földreform rendelkezése, amely földhöz juttatta a plébániákat. Hosszú huzavona után a gyulafehérvári hitközség hét hold szántóföldet kapott, ennek jövedelme azonban csupán 1933-tól kezdve folyt be. A hitközség továbbra is elsődleges feladatának tekintette intézményei fenntartását és lehetőség szerinti fejlesztését. így pl. az askenáz zsinagógában cserépkályhákat állítottak fel, majd bevezették a villanyvilágítást. Igyekeztek fenntartani a rituális étkezés lehetőségét. Biztosították a kóserhús állandó szállítását, az ünnepi pászkát és a megfelelő borokat. Az ajánlatok meghirdetésével sikerült a korábbinál alacsonyabb árszintet elérni. 1938-ban pedig biztosították a rituális fürdő felújítását. A hitközség élén a két világháború között lelkes csoport állt, amelynek oszlopai Fuchs Ferdinánd, Glück Fülöp és Schater Mór elnökök voltak. Mint már jeleztük a szorosan vett vallási tevékenység élén Fischer Sándor főrabbi állt, akit 1932-ben bekövetkezett halála után Krausz Mór főrabbi követett, mindketten a város egész lakosságának részéről köztiszteletnek örvendtek. A nehéz gazdasági viszonyok és a már a '20-as években megerősödő antiszemita légkör okozta hátrányok megkövetelték a jótékonykodás további kiépítését. A hagyományos iskolai ruhaosztás és a szegények tűzifa-ellátása kiterjesztésén túlmenően, égető problémává vált a Chevra-Kadosa által fenntartott kórház felújítása, pontosabban az ingyenes ágyak számának növelése, ami 1921 után fokozatosan történt meg. A növekvő munkanélküliség nyomán szaporodott a városba érkező vagy átutazó munkakeresők száma. Támogatásukra 1934-ben alapot létesítettek, amely felett a főrabbi rendelkezett. A hitleri üldözések elől menekülő német zsidók számára is segélyt biztosítottak 1933 után, majd az osztrák zsidók hulláma következett 1938-ban. A hitközség adományait a kolozsvári segélyközponton keresztül juttatták el a reászorulóknak. Rendkívüli esetekben közvetlen támogatást is juttattak. így pl. 1940-ben gyors gyűjtés révén 33 000 lejt juttattak a szulinai kikötőben rekedt 2800 menekülő részére, akik képtelenek voltak kifizetni a Palesztinába induló hajók megemelt szállítási díjait. Szükségessé vált a hívek jogvédelmének megszervezése is. így 1939 elején két ügyvéd önkéntes részvételével jogvédő irodát szerveztek a szegény tagok segítségére. Elsődleges feladatuk volt a Goga-kormány (1937-1938) által indított állampolgársági felülvizsgálati ügyek felügyelete, illetve az érintett személyek védelme. A két világháború között legsúlyosabb antiszemita kilengés 1938-ban következett be. A '20-as évektől megerősödött szélsőjobboldali szervezetek közül előtérbe került a Cuza-fé\e irányzat, majd a hitleri mintát követő Vasgárda súlya növekedett meg. Ilyen körülmények között 1938. október 20-án egy ismeretlen merénylő — vélhetően vasgárdista — házi készítésű bombát hajított be az askenáz zsinagógába ahol 18 hívő végezte reggeli imáját. Szerencsére csupán tetemes anyagi kár keletkezett. A rendőrségi vizsgálat nem állapította meg a vétkesek kilétét, így sohasem fogták el őket. Igaz, hírek terjedtek el letartóztatásokról, de végül kiderült, hogy azok csupán a közvélemény félrevezetését célozták. A zsinagóga újjáépítése a hitközséget terhelte, 40