Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.

dő örök időkig tisztjeiket és más bíráikat maguk választhassák és nevezhessék ki maguk közül, akiket akarnak [...] akiket azon kunjai közönsége közösen választott a maguk sorából, minden dolgaik elintézésére tisztjeiül és bíróiul az általuk megszabott időre..." I. Lipót király tehát II. Ferdinánd 1631. szeptember 20-i okleveléről változatlanul átíratta és megerősítette, és a kunoknak és a jászoknak örök emlékezetül kiadta a Mátyás királytól és az őt követő többi magyar királytól elnyert kiváltságaikat. Miután a kunok autonómiája megerősítést nyert és kimondatott, hogy a jászokkal együtt az összes kun azonos kiváltsággal élhet, csupán egyetlen lépés hiányzott önálló törvényhatósággá alakulásukhoz. Ezt a sorsdöntő lépést 1696-ban a pozsonyi nádori tanácskozáson tették meg, ahol elrendelték az adózó porták új összeírását. Az összeírásban a jászok és kunok területeit elkülönítve vették számba. Az összeírás eredményeként a Jászkun Kerületre 61,7 portaszám jutott. A vármegyéktől való függetlenedés és az önálló adózó kerület kialakulása a 18. század elejére lezárult. A kezdettől létezett autonóm igazgatási és bírósági gyakorlat és az önálló, a vármegyéktől elkülönült adózás jelentették azokat a közjogi feltételeket, amelyek a Jászkun Kerület mint politikai egység, önálló törvényhatóság létrejöttéhez szükségesek voltak. Az eladottság kora A Jászkun Kerület eladását az 1699-ben elrendelt kamarai összeírás készítette elő. Az összeíráskor a három kerületben (Jász, Kiskun, Nagykun Kerület) csupán két mezővárost és 17 falut találtak lakottan, 56 település elpusztult a török uralom ideje alatt. A jelentős népességfogyatkozás kerületenként eltérő mértékű volt. A legnéptelenebbé a tiszántúli kunok területei váltak, ahol csupán 78 családfőt írtak össze. A Duna-Tisza-közi kunsági területeken 279 családfő volt. A Jászság volt a legnépesebb, ahol 1155 családfőt találtak.

3 Számos kun pusztát Szeged, Kecskemét, Debrecen, Vásárhely bérelt, lakóik nem szerepeltek a Jászkun Kerület összeírásában. Az összeírásban feltüntették a származási helyet, amiből statisztikailag pontosítható az egykori lakosság kicserélődése. A Kiskun Kerületben 36,2%, a Jász Kerületben 45%, a Nagykun Kerületben 38% volt a törzsökös lakosok aránya.

4 A lakosságcsere főleg a Dunától északra és keletre eső területeket, illetve a Dunántúl baranyai részét érintette. A Kiskunságba költözöttek a Duna-menti településekről és más helységekből származtak. A Nagykunságban csak a karcagujszállasiakat írták össze név szerint, itt a 78 családfőből 48 peregrinus

5 volt. A Jászságban a népesség több mint fele, pl. Jászalsószentgyörgyön 80%-a vallotta magát bevándorlónak. A három kerületben összesen hetvenen igazolták nemességüket, közöttük 14 helybeli volt, de nemességükhöz a kerületekben nem tartozott nemesi birtok. 3 KISS JÓZSlíF: A Jászkim kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Bp., 1979. * Magyar Országos Levéltár (= MOL) Urbaria et Conscriptiones (U ct C) 71:4. 336. 5 Idegen betelepülő. 16