Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.

megvesztegetési kísérletei következtében viszont több mint hatvanezer forintnyi adósságot halmozott fel.

72 Hertelendy Anna a viszályt követően egy éven belül egyezségre jutott a fiaival. Számba véve valamennyi adóságát, kiderült, hogy azok bizony már 72 000 rajnai forintra rúgnak. Mivel Deák József elrettent a hatalmas adósság láttán, és saját gazdaságát sem érezte elég erősnek ahhoz, hogy akár egyedül, akár testvérével együtt átvállalja az anyai birtokokon fekvő óriási terhet, Hertelendy Anna idősebb fiával, Deák Ferenccel állapodott meg. 1795. május 20-án kötött egyezségük értelmében Deák Ferenc és Sibrik Erzsébet, támaszkodva jelentős tőkepénzükre és a feleség hozományára, magukra vállalták a teljes adósságot, Hertelendy Anna pedig ennek fejében rájuk, valamint leszármazottaikra ruházta valamennyi (az 1768. évi vagyonmegosztáskor neki jutott) birtokát. így került Deák Ferenc családjának tulajdonába Kehida, valamint a felsőkustányi, koppányi, orbányosfai és nemesapáti birtokrész, a hozzájuk tartozó minden épülettel, gazdasági eszközzel és haszonvétellel együtt. Hertelendy Anna beleegyezett, hogy lemond minden további kölcsönfelvételről, és ahhoz is hozzájárult, hogy birtokainak átadását, valamint hitelképtelenségét fia a vármegye segítségével az egész országban közhírré tegye.

73 Deák Ferenc, élve az anyjától nyert felhatalmazással, Zala megye közgyűléséhez folyamodott a fentiek kihirdetése végett, a közgyűlés pedig eleget téve a kérésnek, 1796. augusztus 17-én a Helytartótanácshoz fordult a Deák család birtokátruházásának, valamint Hertelendy Anna hitelképtelenségének országos kihirdetése érdekében.

74 Még élt Hertelendy Anna, amikor — tekintettel az 1795-ben történt birtokátadásra — Deák Ferenc és öccse, József 1803. május 24-én Kehidán újabb szerződésben módosította, illetve egészítette ki a közöttük még 1794-ben létrejött osztályos egyezséget. A módosított osztály levél értelmében Deák Ferencnek jutott a söjtöri és tófeji nemesi „udvarhely", a hozzátartozó majorsági és úrbéres földekkel, rétekkel és szőlőkkel, míg Józsefé lett a tárnoki és hahóti birtok a muraközi szőlőkkel. József osztályrésze ugyan a földbirtokok területét tekintve nagyobb volt Ferencénél, azonban a Ferencnek jutott javak jobban jövedelmeztek, és söjtöri jobbágyai is tehetősebbek voltak, mint a tárnokiak, ezért a két osztályrész értékét (jövedelmezőségüket is beleszámítva) nagyjából egyformának ítélték. Az ekképpen kettéosztott javakon a legeltetést, faizást és egyéb haszonvételeket továbbra is megengedték egymásnak, a Tárnokhoz tartozó aszúvölgyi pusztán található birtokrészüket pedig osztatlanul, közös használatban hagyták. A testvérek az anyai, Hertelendy-féle örökségre nézve a következőkben egyeztek meg: miután Ferenc azokat az adósságokat, amelyek a kehidai, koppányi, nemesapáti, orbányosfai és kustányi javakon feküdtek, magára vállalta, és ezeket a jószágokat anyai engedelemmel birtokába is vette, további húsz esztendőre „zálogképpen" magánál tarthatja. A húsz év elteltével, amennyiben József az átvállalt adósságok felét kifizeti, Ferenc osztály alá bocsátja az anyai örökséget, éppen ezért a MOL P 651. 1. cs. 1. tétel. Hertelendy Anna és fiai vitairata. 1794. április 8. ZML Zalavári khlt. Fasc. 103. No. 6643. Ugyanott Protocollum Q 152-156.; TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 39.; MOLNÁR ANDRÁS: Deák Ferenc birtokai. Egy zalai középbirtokos család gazdálkodása a 19. század első felében. Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk.: KAP1LLER IMRE. Zalaegerszeg, 1993. (Zalai Gyűjtemény, 34.) 41-75. ZML kgy. ir. 1796. augusztus 17., 102/45. Vö.: TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 39. 58