Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Szerkesztette Kusbusné Mecsei Éva. Debrecen-Nyíregyháza, 2002. / 59–61. o.

THESAURUS SOLEMNIS. BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK KÖSZÖNTIK A 90 ÉVES BALOGH ISTVÁNT Szerkesztette: KUSBUSNÉ MECSEI ÉVA Debrecen-Nyíregyháza, 2002. 366 p. 2002. november 29-én töltötte be 90. életévét Dr. Balogh István, a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Önkormányzat Levéltára ny. igazgatója és tudományos szaktanácsadója. A magyar levéltáros társadalom doyenje fordulatokban gazdag, a 20. század majd egészén átivelő életútjának és példaértékű tudósi pályájának ismertetését természetesen nem vállalhatja fel a recenzens, ám legalább fő állomásait érdemes itt is megemliteni. Az 1912-ben Debrecenben született Balogh István a város környéki tanyasi iskolákban kezdte meg tanulmányait, majd az ugyancsak szülővárosában töltött gimnáziumi (a Református Kollégiumban végzett) és egyetemi éveket követően a helyi Déri Múzeum munkatársa lett. Muzeológusi ténykedése csupán akkor szakadt meg időlegesen, amikor 1945-től 1948-ig politikai funkciót vállalt: előbb Szatmár-Bereg, majd pedig Hajdú megye és Debrecen város főispánja volt a Nemzeti Parasztpárt képviseletében. A politikától visszavonulva ismét a Déri Múzeum munkatársa, majd igazgatója lett, egészen 1957-ig. Ekkor 1956-os magatartása miatt valósággal száműzték Nyíregyházára, ahol előbb a Jósa András Múzeum munkatársa, majd 1963-75 között a helyi levéltár igazgatója lett — nyugdíjasként azóta is ennek az intézménynek a dolgozója. Mint tehát fentiekből is kiviláglik, Balogh István pályájának és életének két meghatározó városa Debrecen és Nyíregyháza: 90. születésnapján az e két településen működő levéltár lepte meg őt egy közös kiadásban napvilágot látott kötettel. Elismerés és köszönet illeti őket e gesztusért, különösen úgy, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárnak soha nem volt dolgozója, "csupán" kutatója ide s tova hét évtizede (!) Debrecen város díszpolgára, Balogh István. A mutatós külsejű, az ünnepelt pályájának fő állomásait színes fényképeken felidéző címlap minőségében szervesen illeszkedik a gondosan válogatott tartalomhoz — a kötet szerkesztői munkája Kujbusné Mecsei Évát dicséri —, csakúgy mint a Balogh István egyéniségét is tükröző, őt ábrázoló színes fotó. Meglátásom szerint, egy ilyen jellegű tanulmánykötet esetében a recenzensnek elsősorban nem az egyes írások elemzése, azok tartalmi kivonatának ismertetése a feladata, hanem sokkal inkább azt kell vizsgálnia, hogy a kiadvány egésze mennyiben egységes, mennyiben áll össze szerves egésszé. Az ilyen, "festschrift-jellegű" kötetek összeállításának ugyanis számos buktatója van, amelyek egy részét a leggondosabb szerkesztői munka révén is szinte lehetetlen elkerülni. E kötet azonban épp azt bizonyítja, hogy kellő odafigyeléssel ez korántsem lehetetlen vállalkozás. A tematikus tanulmánykötetekkel ellentétben az ilyen kiadványoknál minden szempontból tág a szerzői kör: a tudomány, a kutatás, az oktatás különféle területein működő, más-más nemzedékekhez tartozó, az ünnepelttel más-más emberi és szakmai kapcsolatokat ápoló szerzők tisztelegnek írásaikkal. Ez minden ilyen kötet esetében igaz, de különösen megnő ennek jelentősége egy olyan, jóval több, mint fél évszázadot átfogó aktív kutatói pályára visszatekintő tudós, mint Balogh István esetében. A kötet alcíme 59