Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - HÍREK - Nagy Ferenc: Dr. László Géza (1951–2003) / 86–. o.

DR. LASZLO GÉZA (1951-2003) A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára gyászol. Az épület homlokzatán a fekete lobogó az 52 éves korában elhunyt Dr. László Gézára emlékeztet. 2003. november 20-án érkezett a szomorú hír az állandóság, a maradandóság falai közé, hogy a múlandóság fekete angyala meglátogatott bennünket. Dr. László Géza 27 évig volt az intézmény kutatószolgálatának vezetője. Munkáját valóságos szolgálatnak tekintette, a történettudomány és a levéltárügy szolgálatának. A kutató százait segítette tanácsaival, útmutatásaival, elindulni azon az úton, amelyik az alkotás öröméhez vezet. A közel harminc esztendő alatt a levéltári anyag ismeretében rendkívüli tudást szerzett. Ennek a tudásnak és hihetetlen szorgalmának köszönhetjük a levéltár legújabb, számítógépes fondj egy zekét, az őrzött iratanyag legfontosabb nyilvántartását. A levéltári források alapos ismeretét a honismereti kutatómunka segítésében, támogatásában is kamatoztatta. Bár gyökerei Hajdú-Bihar megyében voltak — Püspökladányban született —, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is szűkebb hazájának tekintette. Olyannak, ahol boldog családot alapított, ahol alkotó, örömteli munkára lelt. Tudományos munkássága is a megye iránti hűségét, ragaszkodását bizonyítja. Önálló kötetekben dolgozta fel Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolán kívüli művelődésének történetét, valamint Szabolcs vármegye 1848^9-es levéltári anyagát. Szatmár vármegye 1848. évi forrásait Kolozsváron kutatta, Bereg vármegyéét Beregszászon. Mindkét kutatással igen előrehaladt, de befejezni sajnos már nem tudta őket. Publikációt, tanulmányait — mint ahogyan egész életét, munkásságát — a teljességre, a tökéletességre való törekvés jellemezte. Igaz ez, ha a középkori Nyíregyháza határjárásáról, vagy a tiszadobi lakosok 1848. évi zendüléséröl írt, vagy éppen amikor a megyei levéltárvezetők, levéltár-igazgatók archontológiáját készítette el a kezdetektől napjainkig. Könyvtár szakos is volt, a levéltári szakkönyvtár vezetője. A 14 000 kötetes állomány szakavatott gyarapítója és gondozója. A gyermekkori betegség nyomát hordozó keze rovása ott van az első katalóguscédulákon, és ott van a most készülő modern számítógépes nyilvántartáson egyaránt. Egyszóval: hiányzik! Nagyon hiányzik! A levéltár gyászol. A százados iratokat, ritka könyveket a csend és a szomorúság veszi körül. A szívünkben pedig ott él a tudós kolléga emléke, amelyet kegyelettel megőrzünk. Nagy Ferenc 86