Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - HÍREK - Szabó Bence: Levéltári Nap Bács-Kiskun megyében / 78–83. o.
ideológiailag megbízhatatlannak tartott szakbíróságok kezéből kivegyék a felelősségre vonás eszközét. Az ítélkezési folyamatban politikai pártok által delegált népbírák, a tanácsvezetö bíró és a népügyész vett részt. Az öt vagy hat tagból és póttagokból álló népbírák testülete lehetővé tette a politikai koncepciók végrehajtását az ítélkezés folyamatában. Az egyedüli, jogban jártas szakember, a vezető bíró a szavazásban nem, vagy csak különleges esetben vett részt. Az ítélkezés így lényegében politikailag elkötelezett, jogászi szempontból inkompetens személyeken múlott. A tárgyalások menetére hangulatkeltő cikkeken keresztül a sajtó is nyomást gyakorolt, amelyekben előre megbélyegezték a vádlotta(ka)t, és követelték a súlyos büntetés kiszabását. így a vizsgálat nyomozati és ügyészségi szakaszában etikailag és szakmailag erősen megkérdőjelezhető módon folytatták le a büntetőeljárási „tortúrát". Az ideológiailag nem eléggé elkötelezett népbírák olykor nem jelentek meg aláírni a kész ítéleteket, végzéseket, de ez csak átmenetileg hátráltatta azok végrehajtását. A lakossági feljelentések alapján letartóztatott gyanúsítottakat a kegyetlenkedéseiről hírhedt kecskeméti rendörségre szállították, ahol válogatott kínzásokkal csikartak ki belőlük az előre leírt és kitervelt vallomásokat. Ha végül a vádlottat fel is mentették, a politikai rendőrség akkor is internálhatta. A három népügyészi, népbírói szervezet a felszámolásáig — 1948-ig — 2856 pert folytatott le a megyében, amelyek iratanyagának mintegy 60%-a található a levéltárban. Tóth Ágnes, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgató-helyettese az 1956. évi forradalmi eseményeket követő kommunista hatalmi restauráció korszakát vizsgálta Bács-Kiskun megye területén, párhuzamba állítva az országos tendenciákkal, folyamatokkal. A nyílt ellenállás végleges megtörése után a hatalmában és tekintélyében megingatott rezsim biztosítani akarta visszaszerzett pozícióit: megtörtént a politikaihatalmi restauráció, végbement a demokratikus szervezetek szétzilálása. Azonnal helyreállították a ledöntött, eltörölt hatalmi jelképeket, és új, megbízható fegyveres erő szervezésébe fogtak. Az immár ismételten megszilárdult kommunista hatalmi gépezet mindezek után hozzálátott, hogy következetesen és kíméletlenül megtorolja a vele való szembeszállást, példát statuálva ezzel a „megtévesztett" társadalomnak. Az előadó a megyében lefolytatott 434 perből 259-et dolgozott fel. A peranyagokból nyerhető adatokat egységes adatlapra vitte és statisztikai úton feldolgozta. Az ilyen módon kiértékelt és összegzett elemi információ-egységek számszerüsíthetnek, empirikus megközelítésbe helyezhetnek olyan folyamatokat, jelenségeket, amelyek eddig rejtve maradtak a kutatók és a közvélemény szeme elől. Az előadó szinte megfogható személyleírást adott a „forradalmár" személyéről, származásáról, társadalmi helyzetéről. Megtudhattuk, hogy az eddig feltárt adatok fényében a vádlottak túlnyomó többsége (95%) férfi volt, 55%-ban 21-40 év közötti. Végzettségük nagyjából korrelált a lakossági arányokkal. Az elkövetés helyét vizsgálva valamelyest nagyobb volt a városok aránya a községekhez képest. Az előadó által készített számsorok, diagrammok számos értékes és érdekes következtetésre adtak lehetőséget. Ugyanakkor az így létrehozott adatbázis országos és regionális szempontból egyaránt fontos részét képezheti a későbbi feltáró-kutató munkáknak is. A tudományos konferenciát a határon túlról meghívott levéltáros kollégák bemutatkozása zárta. Ennek jelentőségét az adta, hogy 1918-ig, illetve 1941-1944 között egy állami, illetve területi egységet alkotott Bács-Bodrog vármegye. Ezzel a meghívással a Szerbia-Montenegró Köztársasághoz tartozó Vajdaság levéltáraival a 82
