Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - HÍREK - Ruzsa Éva: Beszámoló a 2003. évi Tolna Megyei Levéltári Napról / 75–77. o.
iparágak jöttek létre, ezek viszont a hagyományos iparűzés válságát hozták magukkal. Előadásának e része a kulturális infrastruktúra kiépülése következményeként az ország műveltségéről adott rövid ismertetéssel zárult. Az országos modernizálódási folyamat után Katus László Tolna megye és régiója, a Délkelet-Dunántúl fejlődési jellegzetességeiről szólt. A megye az iparosodásban megrekedt a kisipar szintjén, a nagyipart mindössze két selyemgyár képviselte. Mind a nagyipari munkásság száma, mind a gyáriparba fektetett tőke egy főre eső aránya, valamint az ipari népesség számaránya sem érte el az országos átlagot, de még a Dunántúl 11 megyéjének átlagát sem. Annál jelentősebb szerepe volt a megyének — és a régiónak is — az ország mezőgazdaságában: Tolna a 20. sz. kezdetén az ország 71 vármegyéje között a tizedik volt. Az előadó utalt a mezőgazdasági mutatók kedvező adatai mögött meghúzódó természetföldrajzi adottságokra, az eszköz- és gépellátottság magas foka mellett a megyei birtokviszonyokra, illetve az ágazatban foglalkoztatottak műveltségi szintjére, a németség intenzív gazdasági szerepére. Kitért a birtokstruktúrára, a nagybirtokok összterületi 31%-os, valamint a 10 és 50 hold közötti birtokok országos átlag fölött lévő arányára is. A mezőgazdaság jövedelmezőségét érzékeltetve az adóértékek nagyságáról, az országos átlaghoz viszonyított arányairól is szólt. Ugyanakkor az iparosok és a kereskedők az országos és dunántúli átlag alatt foglaltak helyet. Katus László előadását a parasztság kedvező jövedelemviszonyainak az életkörülményekben való változásaival, majd a demográfiai viszonyoknak a mezőgazdaság magas szintjével ellentétes országos értékek alatti helyzetével zárta. A konferencia második részében a megye levéltárosainak, történészeinek korreferátumai hangzottak el. Csekő Ernő, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának fölevéltárosa Törvényhatósági választások, avagy a népképviselet érvényesülése megyénkben c. előadásában először arra a kérdésre kereste a választ, hogy a már a reformkorban megfogalmazódó cél, a megyeszervezet népképviseleti alapra helyezése milyen keretek és korlátok között érvényesült a dualizmusban. Röviden áttekintette a megyéről a reformkorban és a Bach-rendszerben vallott nézeteket, kiegészítve az áprilisi törvényekben testet öltött, a polgári forradalom által megvalósított népképviseleti elv érvényesülésével. Az 1870. évi törvényhatósági törvénynek a nemesi vármegye jog- és hatáskörét korlátozó rendelkezései után a virilizmusra mint a népképviselet szűkített polgári kori intézményére tekintett ki: kitérve a kormány hatalompolitikai számításaira, a megyebizottság, ezen belül a virilisták számára, a választások mikéntjére is. Előadásának második részében a dualizmus-kori megyéről mint politikai, társadalmi értékek hordozójáról szólt. Gaál Zsuzsanna muzeológus (Wosinsky Mór Megyei Múzeum) A dzsentri születése — az átmenet évei és a válság kibontakozása c. előadásában a megyei középbirtokos nemességnek a polgári fejlődésbe való — a kiegyezés kezdetére már lezárult — bekapcsolódását mutatta be. A folyamat kezdetének az 1790-es éveket jelölte meg, amikorra a század közepére megmerevedett birtokviszonyokból adódóan a magas születésszám a letelepedés utáni második generációnál birtokosztódási folyamatot indított el. A 19. sz. első felében a gazdaságok állapota, különösen pénzügyi helyzetük egyre rosszabbodott, a középbirtokosok jelentős része eladósodott, és 1848-ra a réteg erősen differenciálódott. Az előadó a továbbiakban az úrbériség megszűnése után a réteg válságának felgyorsulásáról, a pénzügyi nehézségekről, a gazdaság átalakításának kísérleteiről beszélt. Az átalakulást különösebb veszteségek nélkül végrehajtó egyes 76
