Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - MÉRLEG - Majdán János: Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben. Szerkesztette: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 2002. / 63–67. o.

katonai személyekhez kötődő eseményekről fennmaradt felvételek között válogathattak a szerkesztők, mivel másról nem készülhettek képek. A kötet alkotóinak helyzete nem változott az 1945 utáni korszak bemutatásakor sem, mivel sokáig nagygyűlések, felvonulások, különféle politikai rendezvények és akciók résztvevőiről lehetett csak felvételeket találni. Sikerült reálisan és fontosságuknak megfelelően ismertetni azokat a változásokat, melyek az 1960-as évtized második felétől indultak meg Balassagyarmaton. Jól látható az országszerte lejátszódott változás, amely alapján az addig valamilyen okból nem fejlesztett településeken is megindult az új munkahelyek kialakítása, az élet- és lakáskörülmények gyors megváltoztatása. Az olvasó itt ismét hiányolja a lakosság növekedéséről, annak foglalkozási szerkezetéről az összehasonlító diagrammokat, amelyek segítségével jobban érzékelhetőek lennének ezek a változások. Minden gond és hosszabb távon ható probléma ellenére a 20. sz. utolsó három évtizedéről beszámoló dokumentumok ismét avatásokról, nagyszabású, időnként nemzetközileg is számon tartott kulturális rendezvényekről tudósítanak. A városban megindult gyors átalakulást jól érzékelteti a fejezet, ha időként zavaró is az addig jól megírt, olvasmányos és szakszerű szövegben a szokatlan egyoldalúsággal megfogalmazott néhány mondat. A szobrok helyéről és áthelyezéséről szót kell ejteni, a gyakran kiüresedett formák között zajló politikai megmozdulásokat érdemes megemlíteni, de egy elemző történész minderről súlyuknak megfelelően írjon. Különösen akkor fontos az objektív értékelés, ha a kissé sommás megállapítással felszínesnek minősített közösségi tevékenységekről szóló sorokat körülvevő képek ezzel ellentétesek. A korszak dokumentumai között ugyanis feltűnnek a városban élő fiatalok önszerveződését, a kulturális életük, szabadidejük spontán módon történő eltöltését bemutató felvételek, amelyeket szellemes módon más színnel is nyomtattak. A legnehezebb feladat a legutóbbi évek, a rendszerváltás előtti, alatti és utáni események bemutatása lehetett. Különösen igaz ez, ha a szerző aktív részese volt az eseményeknek, ahogy a szövegből és a képekből kiderül. A kötetbe került néhány oldalon az egyetlen szakmailag elfogadható megoldást választotta: a többé-kevésbé teljes eseménysor leírását, a szereplők listaszerű felsorolását. Ennél többet egy levéltáros-történész nem tehet, ha nem akar szakemberként politikai csoportosulások vagy egyének vélt vagy valós érdekeinek szószólójává válni. A jelenkori események értékelését illik az utókorra hagyni, legyen módja a következő generáció elemzőinek is könyvet írni Balassagyarmatról... A város történetét az ezredfordulóig tárgyaló kötet végén egy hét és egy tizennégy oldalas függeléknek tűnő fejezet szerepel. Bár első látásra kissé furának tűnik, hogy a napjainkig eljutó elemzést követően még van mit olvasni, de mindkét esetben érthető és elfogadható a szerkesztők törekvése. Egyrészt írni akartak a címadó latin szó magyarázatáról, a Civitas foríissima jelző kiérdemlésének körülményeiről. Másrészt a kötet kereteit ezen eseménysor részletezése szétfeszítette volna, holott egy nagyszerű nemzetközi konferencia és az előadásokat közreadó kötet és dokumentumgyűjtemény pontosan tisztázta az eseményeket. Az immár újból hivatalosan is ünnepelt 1919. január 29-i eseménysor előzményeinek és lezajlásának rövid összegzése jelzi a korabeli zűrzavaros helyzetet, de egyúttal a határozott elképzelésekkel rendelkező, az eseményeket önmaguk által irányító csoportok, személyek fontosságát is. A helyi összefogás kiváló példájának felvillantásával egyértelműen mutatja az utókor kutatóinak 66