Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: "Múltunk építőkövei...". Szerkesztette Csurgai Horváth József, Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, 2001. / 54–59. o.

szerző két levéltáros történetírói munkásságát bővebben is ismerteti, így Moenich Károly városi fölevéltámok és Rexa Károly vármegyei fölevéltámok jelentősebb publikációit bemutatva. Velük egy időben jelentette meg egyházi írásai mellett fontos város- és megyetörténeti tanulmányait Károly János nagyprépost is. Müvei közül Fejér megye története c. munkája emelkedik ki, amelynek második kötete Székesfehérvár történetét dolgozta fel. Méltó követője e történetírói vonulatnak Lauschmann Gyula, aki színház. és orvostörténeti értekezései mellett egyre inkább a város történetírásának elkötelezettje lett. Számos tanulmány és önálló kötete mellett munkásságának fő müve Székesfehérvár története, amely több mint két évtizedes kutatómunka eredménye. Az 1912-re elkészült, forrásközléseket is tartalmazó munka kiadására azonban nyolc évtizedet kellett várni. A városi levéltár 1993-tól adta ki a négy kötetes művet, évenként egy-egy kötetben, majd 1998 újból megjelentették megújult külsővel és gazdag illusztrációs anyaggal. Végül a szerző az újjáalakult közgyűjtemény tudományos tevékenységét is bemutatja, párhuzamot vonva az eddig ismertetett várostörténeti irodalommal. Az új lendületet vett helytörténetírás fontos eseményeként említi az újraindított Közlemények Székesfehérvár város történetéből és a Források Székesfehérvár történetéből c. sorozatokat és az országos jelentőségű történeti konferenciákat. A magyar államalapítással foglalkozó tanulmányok sorát Érszegi Géza Géza fejedelem és a kereszténység c. értekezése nyitja meg. A 10. sz. derekán az új hazát nyert magyarság és az európai uralkodóházak, valamint Bizánc és a Vatikán politikai-hatalmi törekvései tükrében érzékelteti a szerző a kor egyik nagy kérdését: hogyan állítható meg a kalandozó magyarság. Azaz: miképpen lehet ezt az új hatalmi tényezőt a korszak arculatához idomítani. A megtérítés (amelynek első szakaszában Bizáncnak volt több befolyása) nemcsak egyházpolitikai kérdés volt, hanem a korszak diplomáciai-hatalmi törekvése is. A folyamat Géza fejedelemsége alatt megélénkült. A magyarok áttérítéséért püspökök egész sora törekedett. Piligrim, Passau püspöke és Frigyes salzburgi érsek e térítés jogáért vetélkedve pl. hamis oklevelek sorozatát produkálták. Ahogy a magyarság a nomád életmódról a letelepedés különböző lépcsőfokait tette meg, a folyamat olyan belső konszolidációhoz vezetett a Kárpát medencében, amely a 10. sz. végére Szent István államalapításával egy időben a kereszténység térnyerését is jelentette. Ezt a sorsdöntő eseményt Géza sajátságos, megszüntetve megőrző, de a kereszténységgel szemben toleráns és befogadó politikája segítette elő. A következő tanulmány Györffy György tollából származik Szent István a kor Kelet és Nyugat-Európájában címmel. Bevezető gondolataiban a Kelet és Nyugat fogalmakat a korszak akkori geopolitikai meghatározói szerint vázolja a szerző, hangsúlyozva, hogy az államalapító magyarság számára a keleti gyökerek és hatások erősebbek voltak. Külön kiemeli, hogy az eurázsiai térség és Európa történetét a politikai tényezők mellett az éghajlati viszonyok is meghatározták. A legújabb természettudományi kutatási eredmények (melyeket történeti források is alátámasztanak) szerint a Kárpát medencét nagyjából 750 és 900 között olyan szintű szárazság sújtotta, ami a népvándorlások előidézést is befolyásolta. Szent István államalapításával kapcsolatban pedig kifejti, hogy az államigazgatás intézményrendszerének kiépítésénél a Karoling utódállamok adták a mintát, míg a római egyházszervezet kialakulása bizánci alapokon nyugodott. Két évtized múlva folyamatosan szerveződtek a püspökségek. Innen fejlődött tovább a vármegyék fokozott kiépülésével az esperességek, majd a falusi templomok rendszere. Ez a fejlődés lehetőséget nyújtott a Szentföldre vezető zarándoklatok újraindítására is. 55