Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - Varga Éva Mária: Hungarica-kutatás az oroszországi levéltárakban / 3–18. o.

oroszországi levéltárakban egy állandó magyar levéltári kiküldött tevékenykedjék. A minisztérium 2001-2002. évi költségvetésének tervezésekor pedig megteremtették ennek anyagi lehetőségét is. A moszkvai levéltári delegátus feladatkörének és felügyelete rendjének meghatározásakor a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség működtetésének több évtizedes tapasztalataiból kellett kiindulni, ugyanakkor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a lényegi különbséget, amely a két delegátus nemzetközi jogi státuszát illetően fennáll. A Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség közvetlenül részt vesz az egykori közös kormányzati szervek irategyütteseinek kezelésében és feldolgozásában, beleértve a levéltári anyag információs értékét alakító rendezési és selejtezési munkálatokat is. Az osztrák levéltárosok és a magyar delegátusok azonos jogokkal rendelkeznek a közös állagokhoz való hozzáférhetőség és használat terén, és azonos előírások vonatkoznak az osztrák és magyar kutatókra is.

7 Erre a nemzetközi gyakorlatban is példa nélkül álló megoldásra a moszkvai kirendeltség esetében nem volt mód, ezért a delegátus szervezeti helyét a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ {Collegium Hungaricum) szervezetén belül jelölték ki. Tekintettel arra, hogy az elmúlt fél évszázadban a Szovjetunióval — természetesen — közös minisztériumaink nem voltak, de ugyanakkor „közös ügyeink" bőven akadtak, nem kerülhetett sor egy, az Ausztriával aláírt hasonló megállapodás megalkotására. Az orosz levéltári hatósággal szemben nem lehetett magalapozott igényt támasztani arra vonatkozóan, hogy a magyar levéltári kiküldött elhelyezését az oroszországi állami levéltári struktúrán belül biztosítsa, és lehetővé tegye a levéltári munkálatokban való közvetlen részvételt. Oroszországban — a magyarországi gyakorlattól eltérően — a levéltárügy nem a kulturális tárca irányítása alá tartozik, hanem a kormány mellett működő külön állami szerv, az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata felügyeli és irányítja szakmailag az állami levéltárakat. A hivatal élén álló mindenkori vezető miniszteri, az első számú helyettes-vezető pedig államtitkári rangban végzi tevékenységét.

8 A Szovjetunió szétesése után a levéltári terület is nagy reformokra szorult. Viszonylag rövid idő alatt kellett válaszolni az új típusú kihívásokra, a társadalom részéről felmerülő — korábban nem létező, illetve elfojtott — igényekre, amelyek következtében radikális változtatások mentek végbe a levéltári rendszer és a levéltári hálózat terén. Talán nem kíván bővebb magyarázatot, hogy mindez mennyire bonyolult feladatot jelentett abban az államban, ahol 1938-ban a levéltárügy közvetlen irányítását is az NKVD {Belügyi Népbiztosság), majd az MVD {Belügyminisztérium) ragadta magához.

9 A Levéltári Főigazgatóságot 1960-ban helyezték ismételten a Szovjetunió Minisztertanácsának felügyelete és irányítása alá, és 1962-ig a szövetséges köztársaságokban is megtörtént a helyi levéltári hatóságok kiemelése a belügyminisztériumi szervek irányítása alól. Ezeket a köztársaságok minisztertanácsainak irányítása alá helyezték.

10 7 RESSl.: i. m. 6. 8 A teljes elnevezést a mindennapokban maguk az oroszok sem használják, a hatóság hivatalos rövidített elnevezése: PocapxHB. 9 KPAÍiCKAíl, 3. B.-HEJUIMHM, 3. B.: Apxueoeedenue. MocKBa, 1996. 26. 10 KPAHCKAíl, 3. B.-HEJUIHHM, 3. B.: i. m. 31. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa közös rendeletével 1929. április 10-én állították fel a Szovjetunió Központi Levéltári 5