Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

Ennek során nem kellett volna monográfia-terjedelmű, mély elemzésű dolgozatokat közölni, mivel akkor a dokumentumok publikálása — legalább részben — okafogyottá vált volna, elég lett volna felvázolni a két állam közötti kapcsolatok alakulásának fő ívét, kiemelve és kicsit részletesebben bemutatva a legfontosabb problémákat. Egy ilyen összefoglalás azért is indokolt lett volna, mert rávilágíthatna a besszarábiai kérdés 19. századi előzményeire, a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött román nemzetállam és a cári Oroszország ezzel kapcsolatos vitájára, ami pusztán a közzétett dokumentumok alapján nem szűrhető le elég tisztán. A bevezető tanulmány megírásának elszalasztott lehetősége után kissé bagatellnek is tűnik az a polémia, hogy a vélhetően eltérő értelmezés érdekében a jegyzetapparátust a szerkesztőbizottság orosz és román oldala külön készítse-e el. A bevezető tanulmány részeként vagy egy attól különálló rövid fejezetben közölni kellett volna a kötetek összeállítására és szerkesztésére vonatkozó legfontosabb információkat. Először is azt, hogy mik voltak a válogatás szempontjai. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen hosszú korszakot átfogó dokumentumgyűjtemény esetében — bár a fő cél a történeti források lehetőleg minél szélesebb körű megismertetése és objektív tanulmányozásának elősegítése — nem lehet minden iratot publikálni. Az érdektelen adatokat eleve leszámítva, a fontos iratok körében is valamilyen szelekció szükséges, anélkül, hogy elveszne a kapcsolatok fő vonulatának, jellegének és a történeti érdeklődés homlokterében lévő problémák megismerésének esélye. Ez nagyon nehéz, a szubjektivitásnak kitett feladat, ezért nemcsak az iratok tartalmának, hanem a történelmi környezetnek az ismeretét is feltételezi, illetőleg azt, hogy a válogatást végző képes a román-szovjet kapcsolatokat a nemzetközi viszonyok összefüggésében szemlélni. Egy ilyen ismertetőből kiderülhetett volna, hogy a szerkesztők mely problémákat vélték fontosnak, hogyan súlyozták az egyes részterületeket — diplomáciai viszony, kereskedelmi kapcsolatok, kulturális érintkezés stb., — a beválogatott dokumentumok mely kérdésekről adnak vagy adhatnak kimerítő képet, és melyekről csak áttekintő jellegűt. Nem derül ki az sem, hogy a szerzők mekkora terjedelmű iratmennyiségből merítettek, és annak körülbelül mekkora részét közölték. Nem várhatunk el természetesen pontos iratfolyóméter- vagy ügyiratszámot — bár az iratokat maguk a levéltár munkatársai válogatták —, a kutatási korlátozások miatt ennek a hozzávetőleges adatnak mégis rendkívüli jelentősége lett volna. Emiatt nem tudjuk meg, hogy az iratok válogatása során keletkező kisebb-nagyobb anomáliák a későbbiek során esetleg korrigálhatók-e. (Például, ha a szerkesztők közölték volna, hogy a kulturális kapcsolatok iratait azok jellege vagy terjedelmi okok miatt nem publikálták, de vannak erre vonatkozó iratok, és a téma iránt érdeklődő kiegészítő kutatásokat végezhetne a kérdés teljes feltárásához.) E nélkül azonban csak sötétben tapogatózunk. A dokumentumgyűjtemény első kötetében, az ismertető fülszövegben, és az előszóban csak közvetett utalásként kaphatunk választ a kötet esetleges szerkesztési elveire. A fülszövegben ez olvasható: „... a dokumentumok arról tanúskodnak, hogy mindkét fél állandóan a vitás kérdések békés úton történő megoldására törekedett.''''

1 Az előszóban pedig a következőket találjuk: „... a diplomáciai kapcsolatok 1918. évi 7 Uo.4. 23