Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Körmendy Lajos: Mentalitás és identitás, levéltárak és társadalom – közép-európai példák / 9–21. o.

KORMENDY LAJOS MENTALITÁS ÉS IDENTITÁS, LEVÉLTÁRAK ÉS TÁRSADALOM — KÖZÉP-EURÓPAI PÉLDÁK

1 A nemzetközi szakirodalom meglehetősen mostohán bánik a levéltárosi mentalitás és identitás kérdéseivel, tulajdonképpen ez egy negligált téma. Pedig kellene vele foglalkozni, hiszen mindkettő óriási hatással van a szakmai fejlődésre, akkor is, ha nyilvánvalóak a nehézségek: nagyon nehezen dokumentálható téma, nem végezhető adekvát vizsgálat, idegen tudományterületekre kell merészkedni (pl. pszichológia, szellemtörténet). 1. A levéltárosi mentalitás és identitás főbb jellemzői A levéltárosi mentalitás a levéltárosi közösség erkölcsi, kulturális és szakmai értékrendje, illetve gondolkodásmódja, tulajdonképpen egy keret, ami meghatározza (persze nem kizárólagosan) a közösséget alkotó egyének reagálását és cselekvését elsősorban szakmai kérdésekben. Társadalomtörténeti szempontból olyan struktúra, amelynek kialakulása és változásai tudati és időbeli „mélyrétegekben" zajlanak, sokkal mélyebben, mint pl. az események, a lépték 1-2 évtized. Mivel ilyen lassú a mozgása, történeti struktúráról van szó, amely a múltban gyökerezik. Magától értetődik, hogy a jelen körülmények és feltételek szintén formálják a mentalitást, de — ha elég erősek — a hatásuk késleltetve jelentkezik, 10-20 év múlva. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló: az aktív és befolyásos levéltárosok általában egy vagy több évtizeddel korábban szerezték szakképesítésüket és első — talán a legmélyebben bevésődő — tapasztalataikat. Az akkor kapott értékrend, szempontok, szakmai világnézet óhatatlanul befolyásolják őket, még akkor is, ha lépést tartanak a változásokkal. A mentalitás és az identitás fogalmát gyakran összetévesztik, ami nem csoda, mert részben fedik egymást. Az identitás — amint ez magából a szóból is kitűnik — azonosítást, pontosabban önazonosítást jelent, ami feltételezi a közösség szakmai, kulturális és erkölcsi értékeinek (ez része a mentalitásnak), végzendő feladatainak, valamint a társadalomban betöltött helyének a meghatározását. Az identitás jelentősége is óriási, mert ez adja — pozitív vagy negatív módon — a közösség öntudatát és koherenciáját, és visszahatva maga is formálja a mentalitást. Az identitás egyik lényegi funkciója tehát, hogy meghatározza a mentalitást, ami szintén nélkülözhetetlen a szakmai közösség létezéséhez, mert az nem tud meglenni a mindennapi munkában követendő prioritások (értékrend) nélkül." Mivel az identitás szoros szimbiózisban van a 1 A CITRA XXXVI. konferenciájára (Marseille, 2002) írt tanulmány magyar fordítása. Egyes részei már megjelentek írásban: KÖRMENDY LAJOS: Gondolatok a magyar levéltárosi mentalitás és identitás változásairól, 1945-1995. Levéltári Szemle, 46 (1996) 1. sz. 33-43. 2 Nem ritka, hogy egy közösség mint egész, nem fogalmazza meg, nem írja le a saját identitását. Ebben az esetben a közösséghez tartozó egyének vagy kis csoportok saját maguk próbálják ezt elszigetelten megtenni, valószínűleg anélkül, hogy leírnák, de mivel nincs konszenzus a kérdésben, a közösség összetartó ereje gyenge lesz. 9