Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján / 10–22. o.

Okleveleink a női fejdíszek sokaságát regisztrálták. A leggyakoribb a peplum, a fátyol. Sárkány Margit ruhái között tria pepla, auro ornata volt. A Szentmárk birtokon hatalmaskodást elszenvedett Barbara asszonyról, Török András feleségéről letépték a ruháját és fátylát, amit a női nem legszebb ékességének nevez az oklevél: peplum capitis maximum dedecus feminei sexus. Magyarul Gersei Pethő Margit végrendeletében a fathyol szó szerepel. Sárkány Margit ruhatárában említettek egy gyöngyös pártát (párta gemmata), a középkor és az újkor legismertebb női fejdíszét. A pártáknak sokféle változata létezett, a gyöngyös, a fémszálas és ékköves díszítés is megőrződött a köznemesi családok régészeti hagyatékában.

24 Zalai példák: Keszthely-Fenékpusztán a középkori falu templomának ásatása során került elő két kislánykoponya gyöngyöspárta maradványaival.

2i Egerváron, a 16. sz. fordulójára keltezhető temető női sírjaiból kerültek elő pártamaradványok.

26 Sárkány Margit hozományában más, gyöngyös díszü fejdíszek is szerepelnek: vitta gemmata, és corona gemmata. Férfi ruhákról kevesebb szó esik az oklevelekben, illetve nem mindig tudható, hogy a vestes viriles milyen konkrét ruhadarabokat jelöl. (Ez egyébként biztosan nem annak tulajdonítható, hogy a férfiruhák kevésbé voltak értékesek.) A subáról fentebb már volt szó, kifejezetten férfi ruhadarab volt a dolmány, amit 1519-ben Parisz Mihálytól raboltak el szentandrási birtokán: una vestis purpurea wulgo dolinán nuncupata. (A purpurea itt bársonyt jelent.) A férfiak fejfedői közül a süveg, a pileus fordul elő, a jobbágyoktól elrabolt holmik között, és ebben az oklevélben szerepel egy öv is (cingulum). Lábbelikről szűkszavú adataink vannak: Térjék Márta végrendelkezik egy pár cipőről (par calceamentum), és a Csébi Pogány Gáspár gyertyánági jobbágyaitól elrabolt holmik között volt két pár cipő (calceus). Forrásaink szinte mindig megnevezték a ruhanemük anyagát," különösen, ha értékesebb fajtáról volt szó. Ezek alapján bőrből, szövetből és selyemfélékből készült ruhákat soroltak fel. A subák bélése az értékesebb nyestből (mardurina), hölgymenyétből (hermelina) és petyvetből, az olcsóbb róka (volpina) és bárány (aqnina) subáig terjedt. A szövetek és posztók között a kor ismert anyagai fordulnak elő: skarlát, gránát, stamét, karasia és porgomál, valamint a jobbágyok ruházatául általánosan szolgáló szürposztó vagy daróc (pannus grisens).' A Csébi Pogány Gáspár gyertyánosi jobbágyaitól elrabolt holmik között megvarratlan szövetanyag is volt kilenc, illetve húsz röf nagyságban (tela ulnas nőne, dl. telam ulnas viginti). Térjék Márta végrendeletében pedig subtillissima tela, illetve grossa tela jelöli a finomabb és durvább lepedővásznat. 24 Újabb irodalom: MOJZSIS DÓRA: XVI-XVI1I. századi női fejdíszek a nagylózsi leletanyagból. Fólia Archaeologica, 35. 1984. 185.; S. LACKOVITS EMÖKE: 16-17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik. Veszprémi Történelmi Tár, 1. 1989. 31-44. 25 BAKAY KORNÉL-KALICZ NÁNDOR-SÁGI KÁROLY: Magyarország Régészeti Topográfiája !. A keszthelyi és a tapolcai járás. Bp . 1966. 21/25. lelőhely, p. 80. 28. tábla 12. :

" IFJ. FEHÉR GÉZA: AZ egervári leletmentö ásatás. Arhaeológiai Értesítő, 84. (1957) 66-73. XVI-XVI1. tábla. 2

' L. a 21-22. sz. jegyzetben idézett műveket. :!i GÁBORJÁN ALICE: Középkori magyar szürkeruhák. Ethnographia, 96. (1985) 212-250. 15