Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Soós Katalin: 1956-os menekültek a statisztikai adatok tükrében / 56–60. o.

SOÓS KATALIN 1956-OS MAGYAR MENEKÜLTEK A STATISZTIKAI ADATOK TÜKRÉBEN* Az 1956. évi forradalom november 4-ével kezdődő leverésével egyidejűleg és azt követően mintegy 200 000 magyar hagyta el az országot; túlnyomó többségük Ausztria felé menekült.

1 Az osztrák szövetségi kormány már az október 28-i rendkívüli minisztertanácsi ülésen Oskar Helmer szociáldemokrata párti belügyminiszter javaslatára meghirdette a menedékjog biztosítását minden magyar menekülő számára, bármi legyen is menekülésük indítéka. Megállapodtak, hogy az osztrák határt átlépő katonai személyeket lefegyverzik, a menekülteket pedig táborban helyezik el. Ausztria számára a menekültek fogadása, noha sem államszerződés, sem az ország semleges státusza nem kötelezte erre, 1955 után az ún. „aktív semlegességi politika" része lett. Július Raab néppárti szövetségi kancellár 1955. október 26-i beszédében kijelentette: „A menedékjog Ausztriában — ahogy az egy szabad, demokratikus nemzethez illik — továbbra is teljes egészében érvényben marad." Az Ausztria felé irányuló tulajdonképpeni magyar menekültáradat november 4-ével indult meg; ezen a vasárnapon 6000 menekült érkezett Ausztriába, köztük ezer magyar katona. A magyarok menekülését elsősorban politikai okok motiválták: félelem a megtorlástól, a repressziótól, a diktatúra visszaállításától, de a végül hatalmasra nőtt tömeg nagyszámú gazdasági menekültet is magába foglalt. A menekültáradat november 23-án tetőzött, ezen a napon 8537 magyar lépte át az osztrák határt. Nagyszámú menekült anyagi ellátását és gondozását Ausztria minden erőfeszítése ellenére sem tudta tartósan magára vállalni, ezért Helmer szövetségi belügyminiszter az osztrák szövetségi kormány nevében már november 5-én táviratot intézett az ENSZ Menekültügyi Főbiztosához és az UNREF-hez,

2 amelyben az egész szabad világot felszólította a magyar menekültek segélyezésére. Helmer táviratában pénzsegélyt kért, hogy biztosítani lehessen a menekültek emberhez méltó ellátását és élelmezését, emellett sürgősen kérte, hogy az európai államok fogadjanak be átmeneti jelleggel minél több embert a menekültek közül. A menekültkérdés kezelésében a menekülteknek az ICEM

3 keretében az európai és tengerentúli országokba való továbbszállítása, kivándoroltatása hozott megoldást. 1957 tavaszán a nagy magyar menekültáradat utolsó hullámai is fokozatosan elcsitultak; ez év júniusában már csak ötven magyar menekült érkezett Ausztriába. A menekülés megnehezült, sőt lehetetlenné vált; az osztrák kormány január 15-én lezárta Szerkesztőségünk e közléssel tiszteleg az 1956. évi forradalom és szabadságharc emléke előtt. 1 L. erre bővebben: Soós KATALIN: 1956 és Ausztria. Szeged, 1999. 147.; SoóS KATALIN: Ausztria és a menekültügy. Századok, 132. (1998) 1119-1151. 2 ENSZ Menekültügyi Alap 3 Intergovernmentel Comitte for Europeian Migration — Kormányközi Európai Migrációs Bizottság 56