Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - PORTRÉ - Erdélyi Erzsébet: Egy örökifjú levéltáros: Beszélgetés Borosy Andrással / 49–53. o.

EGY ÖRÖKIFJÚ LEVÉLTÁROS — BESZÉLGETÉS BOROSY ANDRÁSSAL Hihetetlen adatot olvashatunk a Révai Új Lexikonában: Borosy András 1922. január 10én született. A fiatalos, energikus, mind szellemi, mind testi fittségnek örvendő történészt, Pauler Gyula-díjas főlevéltárost faggattuk életútjáról, jelenlegi hangulatáról, jövőbeli elképzeléseiről. > Az eltelt nyolc évtized feltérképezése nem könnyű. Melyik életszakaszban fordult érdeklődése a későbbi pálya irányába? > A debreceni piarista gimnáziumban, hetedikes gimnazistaként rájöttem, hogy a történelem mindennél jobban érdekel. A tanáraim — különösen egy Gerencsér István nevű fiatal hittantanárom — arra ösztönöztek, hogy érettségi után próbáljak bekerülni az Eötvös-kollégiumba, mert ott képezhetem magam a megfelelő irányba. Különben eszmei indulásomat is jelentette ez az időszak. Nem mondom, hogy katolikus világnézetem életem bizonyos szakaszaiban nem ingadozott, de sikerült visszatérnem ehhez, és ma is ezt tartom a legjobbnak, akkor is, ha nem értek mindig mindenben egyet a Vatikán politikájával. > 1940-ben kezdte meg tanulmányait a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen, és egyúttal Eötvös-kollégista is lett. Melyik intézmény vitte közelebb a történettudományhoz? > Mindkettő. Egyetemi tanulmányaim során Mályusz Elemér hatására a középkori magyar hadakozás kötötte le a figyelmemet, a szakdolgozatomnak is ez lett a témája. Ebből nőtt ki a Szabó István által elfogadott doktori értekezés, amelynek bővített változata 1962-ben a Hadtörténelmi Közleményekben is megjelent A magyar lovasság a XI-XIV, században címmel. Az Eötvös-kollégiumban kiegészíthettük az ismereteinket; a történelmet például Kosáry Domokostól tanultuk. A kollégiumnak nagyon sokat köszönhetek, de volt, amit nehezen viseltem. Azzal egyetértettem, hogy ez a „státusz'

7 egyúttal az antifasiszta szellemmel való azonosulást is megkívánta, de azt már nemigen tudtam elfogadni, hogy az Eötvös-kollégistának illett baloldalinak is lenni. > A nemzeti ellenállás résztvevőjeként milyen tevékenységet végzett? > A nemrégen nyugdíjba ment Kicsi Sándor az Eötvös-kollégistákat beszervezte arra, hogy bizonyos alsó szintű ellenállási tevékenységet folytassanak a Szálasi-rezsim idején. Ez röpcédulák szórásából, ragasztásából állt. Nem buktam le, ellenben amikor a szovjet csapatok bejöttek, elvittek hadifogolynak. Ugyanis Budapestnek nem volt annyi védője, mint amennyit Malinovszkij marsall hadifogoly-létszámként jelentett, és a civil lakosságból kellett a hiányt pótolni. Ezért, aki korban megfelelt, hozzácsapták a hadifogoly-állományhoz. Aztán amikor 1944-ben lehetett jelentkezni a Debrecenben alakuló új hadseregbe, én ezt meg is tettem. Világnézetemmel sem volt ellentétes, és mivel a szüleim Debrecenben laktak, ily módon közelebb kerülhettem hozzájuk. Hadifogolyból tehát a megalakult hadosztály tagja lettem, de nem sokáig. Ugyanis gennyes fogínygyulladásom keletkezett, és a hadsereg kötelékéből elbocsátottak. Úgy tűnt, hogy az életem nagyon hamar egyenesbe jön szülővárosomban. Édesapám körzeti orvos volt Debrecenben, a paciensei közé tartozott Szabó István történészprofesszor, aki, miután megismert, maga mellé vett gyakornoknak. Később tanársegéd, majd adjunktus lettem mellette. 1950-ig tehát a debreceni egyetem történelmi tanszékén tevékenykedtem Szabó István és Szabó Dezső mellett.