Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - MÉRLEG - Káli Csaba: ArchivNet: 20. századi történeti források – on–line: 1. évf. 1–4. sz., 2. évf. 1–5. sz. Szerkeszti a Magyar Országos Levéltár / 64–67. o.
A Kalászatok rovat, ahová eddig kilenc közlés futott be, formáját tekintve eltér a többitől. Itt a dokumentumokat nem előzi meg hosszabb kommentár, hanem egy néhány mondatos vagy soros bevezető után szinte önmagában — mintegy önmagáért beszélve — áll az esetek nagy részében mindössze egy forrás. A rovatnak nincs tematikai megkötöttsége, ide bármi bekerülhet, ami érdekes, olvasmányos. így egy-egy dokumentum segítségével bepillanthatunk az ÁVH történetébe (71 Varga György: Apró adat az ÁVH történetéhez, I. évf. 1. sz.), tanulmányozhatjuk a sporttörténet és a politikatörténet kapcsolódási pontjait (Katona Csaba-Majtényi György: Fasiszták és homoszexuálisok a Fradi elnökségében? — 1961, I. évf. 1. sz.), vagy éppen a kultúra és a politika összefüggéseit (Ring Orsolya: Igazgatóváltás a Nemzeti Színházban — anno 1962, II. évf. 5. sz.). Sajnos ebben a rovatban gyakori hiba, — legalább is az archívumban elérhető verziókból következően mondhatjuk ezt — hogy nehezen, vagy egyáltalán nem állapítható meg a szerzőség. (L. pl. az I. évf. 2. számában található A MOL dossziéiból — Afganisztán történetéhez c. forrásközlést.) A szerzők kérdésénél maradva: nem volna érdektelen, ha azok „személyes adataik" közül legalább a munkahelyet feltüntetnék, hiszen a leközölt dokumentumok lelőhelye, valamint a leközlőik levéltári „illetékessége" nem mindig vág egybe. Sőt, ezen is tovább léphetnénk annyiban, hogy egy esetleg fényképpel is ellátott rövid nacionáléval bemutatkozhatna a szerző. Levelet írni egyébként — rákattintva a nevükre — máris lehet azoknak, akik megadták e-mail címüket. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: nem lenne haszontalan, ha a szerkesztők közreadnák a közlési lehetőségekre vonatkozó szabályokat és egyéb intenciókat. Eddig viszonylag kisebb figyelmet kaptak szerzői oldalról a Kuriózumok a művelődés történetéből és a Kisebbségben című rovatok. Előbbiben hat, míg utóbbiban öt forrásközlést olvashatunk a folyóirat különböző számaiban. A témakörök címei nem igényelnek különösebb magyarázatot, hasonlóan az első három ismertetett tematikai egységhez, itt is hosszabb bevezető után következnek a dokumentumok. A művelődéstörténeti rovatban a legérdekesebb talán Kosztricz Anna és Ring Orsolya összeállítása, amely a Nemzeti Színház hányattatásairól tudósít (I. évf. 1. sz.). A nemzetiségi kisebbségi lét kelet-közép-európai jellegzetességeinek néhány mozaikját villantja fel Seres Attila, aki a legtermékenyebb szerzője e rovatnak. Dokumentumközlései a székelyek és csángók világába kalauzolnak bennünket. Nyilván a sok, önmagában is vicces dokumentum közreadásával — és nem a humorérzék hiányával — magyarázható, hogy a vicctár csak a — recenzálás pillanatában — utolsó lapszámban töltődött fel az 1960-as évek második feléből származó politikai viccekkel, amelyeket az Opern Society Archives/Nyílt Társadalom Archívum bocsátott rendelkezésre. Legalábbis az archívumban tárolt korábbi számokból hiányzik ez a rovat. Végigtekintvén az ArchivNet eddigi kínálatán megállapíthatjuk, a kitűnő ötlet formailag és tartalmilag is jól valósult meg. A levéltárak, egészen pontosan a Magyar Országos Levéltár oldaláról ez egy jó válasz az információs társadalom kihívásaira. Végezetül a recenzens — önmagára is vonatkoztatva — bíztatni szeretné főként a kérdéses időszakkal foglalkozó kollégákat, de másokat is természetesen, hogy mint olvasók és mint volt vagy leendő szerzők, részeltessék nagyobb figyelemben az ArchivNet képében megjelent újdonsült kezdeményezést. Káli Csaba 67
