Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.

hozzájuk, követutasítására támaszkodva szorgalmazta a Ludovika akadémia megszervezését és a magyar tanítási nyelv bevezetését, támogatta továbbá azt a javaslatot, hogy protestáns nevelök is taníthassanak katolikus iskolákban, végül pedig kérte a külföldi egyetemek látogatását tiltó rendelet visszavonását.

29 Deák Antal — követutasításához híven — mindvégig a jobbágytelket használó nemesek adómentessége mellett kardoskodott. Amikor az 1826. augusztus 6-i országos ülésen a többség úgy fogadta el az ilyen nemesek jövőbeni adóztatását, hogy némelyek utasításukat megszegve, azzal ellentétesen szavaztak, Deák Antal másnap, augusztus 7-én — utasítására hivatkozva — „szokott komolyságával" akként nyilatkozott az alsótábla országos ülésén, miszerint „ezután minden instructio [követutasítás] nyomattasson ki, hogy azt minden ember láthassa, a követek pedig hiteltessenek meg instructiójok megtartására, és ha azokat meg nem tartanák, azonnal visszahivattassanak küldőik által." (A többség, részben személyes érintettsége miatt is, természetesen elutasította Deák Antal indítványát.)

30 Az országgyűlés 1825. október 22-én felterjesztett feliratában foglalt sérelmek orvoslását az uralkodó november 9-i válasza lényegében elutasította, és I. Ferenc csupán József nádor közbenjárására járult hozzá, hogy az ország jogait biztosító 1791. évi törvénycikkeket ismét törvénybe iktassák. A királyi leiratról szólva Deák Antal nehezményezte a december 7-i országos ülésen, miszerint az uralkodói válaszból az olvasható ki, hogy a király csak azért engedett az országgyűlés kívánságának, mert becsben tartja a nádor személyét, és a diéta nádor iránti bizalmát. Deák Antal határozottan leszögezte: „midőn a nemzet csinál valamit, mindig csak törvényeiből indul ki; a közbenjárást is azok szerint kívántuk", így ami jó van a leiratban, nem csupán az uralkodó kegyének köszönhető."

5 Ez, a december 7-i országos ülés tárgyalta a sérelmek többségének orvoslását mellőző, november 7-i királyi leiratra adott válaszként a kerületi ülésen készített felirattervezetet. A nádori közbenjárás kedvezőbb eredménye után a rendek ugyan elállottak a felirat felküldésétől, annak szövegét azonban többen — így Deák Antal is — az országgyűlés hivatalos jegyzőkönyvébe kívánták iktatni, hogy — miként azt december 8i követjelentésükben Zala megye követei írták — „azok a törvényes állítások és okok, melyeknél fogva Őfelségének ősi alkotmányunkkal meg nem egyező princípiumai [alapelvei] hazánk törvényeiből és tulajdon constitutiónknak [alkotmányunknak] lelkéből megcáfoItattak, a késő maradék, sőt egész Európa előtt is kinyilvánosíttassanak, és hogy soha arra legkevesebb visszalépés vagy tekintet ne vettessen, mintha nemzeti jussainknak ezen rescriptumban [leiratban] a fejedelem által történt megismerése egyedül az ő különös kegyelmének, nem pedig sarkalatos törvényeink igazságos megismerésének tulajdoníttasson."

32 Guzmics-napló, i. m. 100-101.; SZÍN, i. m. 2. köt. 742. Guzmics-napló, i. m. 257. Vö.: Országgyűlési napló, i. m. 3. köt. Pozsony, 1826. 315. Vö.: DEÁKG.: i. m. 189. Guzmics-napló, i. m. 143. Az ugyanerről beszámoló hivatalos országgyűlési napló (1825-1827. 1. köt. 208-209.) szerint Deák Antal többek közt kijelentette: „Nem az ország törvényein épült tehát ezen megigazulása az ország rendéi jussainak. Márpedig a törvényhozó test csak a törvényeken építhet ZMLkgy.jkv. éskgy. ir. 1825:3096. 59