Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Sz. Simon Éva: Zsidó epizód az "oszmán válság" idején: "kira-gyilkosság" a szultáni szerájban / 40–50. o.

Encyclopaedia Judaica szerint amikor saját jelöltjének beiktatását követelte egy olyan tisztségre, amelyet korábban már másnak adományoztak, az udvari szpáhik fellázadtak. A felkelők a hárem és a szultánanya befolyásának aláásására törekedtek, ezért a kira életét akarták.

47 Az eseményeket kevésbé részletező Naima nem említi a Szelánikinél még szereplő tárgyalást a szultán és a feldühödött katonaság között. Az uralkodó elé személyesen bejutott tíz töröknek az ott előadott sérelmeit és követeléseiket ez ideig csak a fenti magyar nyelvű forrásból ismerjük. A történetírók figyelmét elkerülő vagy lejegyzésre nem méltatott részletek az udvarhoz közel álló diplomáciai körök előtt azonban feltétlenül ismeretesek lehettek. Ezt látszik bizonyítani John Sanderson angol utazó levele is, amelyben a magyar forrás szerzőjével egybehangzóan — és a tudósítás hitelét alátámasztva —, bár az események további részletezése nélkül, megemlíti azt a tíz előkelő szpáhit, akiket a szultán behivatott magához.

48 Az audiencián elhangzottak — miszerint a kira „a fő tisztségeket [...] pénzért, adományért szerezte és adta" — viszont az eseményeket utólag és meglehetősen szűkszavúan lejegyző Naimát erősítik meg, ezzel egy korrupciós botrány körvonalait vetítve szemeink elé. A „kira-gyilkosság" történetéből tehát, ha a különböző források morzsáit összerakjuk, elénk tárul a 16. sz. végére kiteljesedett oszmán válság két fontos alappillére: a pénzromlás és a korrupció. A kira meggyilkolásának bemutatása már nagyjából megegyezik a forrásokban. Szelániki szerint Ömer csausbasi és Naszuh kethüda kapták a feladatot, hogy janicsárcsapatokkal átfésüljék Konstantinápoly zsidónegyedét a kira felkutatására. A krónika szerint amikor megtalálták, egy málhás lóra ültették és Halil pasához, a nagyvezír helyetteséhez vezették. Az asszony alig szállt le a lóról, mikor a dühös szpáhik rávetették magukat és felaprították. Naima szerint Halil pasa a saját és a szultána pozícióit féltve önszántából adta ki a kirát a lázadóknak, amely utóbb elbocsátásának oka lett. A megcsonkított holttestet a Szultánkapun kívül fekvő lóversenytéren akasztották fel, később pedig elégették. Az eddigi megtorlást még mindig kevesellő lázadók másnap követelték, hogy az áldozat fiait és rokonait is szolgáltassák ki nekik. Az egyik fiút megtalálták és azonnal megölték, a holttestét az anyjáé mellé akasztották. A kira másik fia csak úgy tudta megmenteni az életét, hogy áttért az iszlám hitre. Naima szerint viszont a zsidó asszony mindkét fia meghalt.

49 Vagyonukat elkobozták, amely pusztán készpénzben 50 millió akcsét tett ki. Ez az összeg az államháztartás pillanatnyi szükségleteinek kielégítésére, a problémák tüneti kezelésére ekkor elegendőnek is bizonyult. Naima szerint ebből fedezték a janicsárok és szpáhik 1600. évi zsoldját. A pénzen kívül még 42 ingatlan, valamint ékszerek, hajókon és raktárakban lévő kereskedelmi cikkek tartoztak a hagyatékhoz.

50 irathamisítási eset 1590-böl). A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk.: GLATZ FERENC. Bp., 1993. 97-102. Encyclopaedia Judaica, i. m. 10. köt. 991. John Sanderson levele Nicholas Leate részére Londonba. 1600. március 30. FOSTER, WILLIAM: The Travels ofJohn Sanderson in the Levant 1584-1602. London, 1931. 201-202. (A levél a korban még használatban lévő ónaptár szerint datálódott, miszerint az esemény időpontja március 22-e szombat, Húsvét napja volt.) NAIMA, M.: i. m. 231. Naima ezt az állítását még egyszer megerősíti munkája 247. oldalán. Itt azonban megjegyzi azt is, hogy Hadzsi Halife és Kara Cselebizáde Aziz történeti munkáikban az eseményt egy évvel későbbre datálják és úgy tudják, hogy a kirának csak az egyik fia halt meg. MORDTMANN, VON J. H.: i. m. 16. 48