Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - MÉRLEG - Barta János, ifj.: Nyakas Miklós: Eltűnt iratok nyomában: Egy hajdanvolt kiváltságolt kerület, a Báródság / 68–69. o.
NYAKAS MIKLÓS ELTŰNT IRATOK NYOMÁBAN. EGY HAJDANVOLT KIVÁLTSÁGOLT KERÜLET, A BÁRÓDSÁG Hajdúböszörmény, 2001. (Studia Oppidorum Haidonicalum, V.) 304 p. A szerző a rejtélyesen hangzó cím izgalmát talán még fokozni is tudta volna azzal a kiegészítéssel, hogy egy eltűnt közösség, egy szinte nyomtalanul megsemmisült politikai-közigazgatási egység nyomába kíván eredni. A Báródság mint „hajdanvolt kiváltságolt kerület" nemcsak a politikai életből tűnt el, de emléke is csaknem teljesen elenyészett. Annak oka, hogy múltja elkerülte a történészek figyelmét, lehetne a rá vonatkozó iratok hiánya, de éppen Nyakas Miklós munkája igazolhatja, hogy ez a probléma végül áthidalhatónak bizonyult. Sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a Báródság népe az országos politikai életben soha nem játszott kiemelkedő szerepet (ellentétben a Bihar megye másik végén letelepedett hajdúsággal). Mint nemesi közösséget, sokáig terhelték a nemesség-kutatással szemben támasztott aggályok, sőt, néha egyenesen ellenséges érzület, és ami különösen fontosnak látszik: ezt a kerületet román nemesek lakták, kutatása így kiesett a magyar történetírás elsődleges érdeklődési köréből, de ugyanakkor nem keltette fel a román történészek figyelmét sem, hiszen ellenkezett a románság egységes elnyomását állító történészi felfogással. A Bihar megye keleti (Erdéllyel szomszédos) végein elhelyezkedő Báródság korai történetéről a szerző is csak vázlatosan, a szakirodalom alapján szól. Lakói a középkorban határőr-feladatuk miatt kaptak kollektív kiváltságot. A korai források — a helyneveket is beleértve — magyar lakosságra utalnak, elrománosodásuk vagy kicserélődésük folyamata a források hiánya miatt nehezen követhető. De éppen a források szegénysége miatt ütköztek később oly sok nehézségbe egyes lakosok erőfeszítései, hogy az eredeti közösséghez való tartozásukat, és ezzel nemességüket igazolják. A szerző nyomozó munkája elsősorban a „nemes kerület" önállóságának utolsó szakaszára, a 18. sz. végére, a 19. sz. első felére irányult. II. József felvilágosult abszolutizmusának fogadtatása, a reformkori javaslatokkal kapcsolatos viselkedés minden közösség esetében a hazai történelem izgalmas problémáit tárhatja fel. A Báródság kiváltságolt állapota szerencsére nem volt korlátlan, története bizonyos Bihar megyei iratokból (közgyűlési jegyzőkönyvek, nemességvizsgálati anyagok) rekonstruálhatnak mutatkozott. Nyakas Miklós könyve így terjedelme négyötödében forráskiadvány, amelyben szerző a kerületre vonatkozó fontosabb iratokat igyekezett közzétenni. Megismerhetjük a Báródság közigazgatását, tisztviselőinek nevét, reformkori politikai szerepüket (ha van rá adat), a közösség együttes fellépéseit olyan peres ügyekben, amelyekben kiváltságait kellett védelmeznie (gazdasági tevékenységének védelme, a hamuzsír égetés jogának kérdése, az árendába adások hosszas perek tárgyai lehettek). A Báródság története több szempontból is sajátos tanulságokat rejthet. A kerület határvédő szerepe (amely idővel megfordult, már nem a szűkebb Magyarországot védte Erdéllyel szemben, hanem az önállósuló Erdélyi Fejedelemséget a törökkel és a Habsburgokkal szemben) az ország újraegyesítésével és a Rákóczi-szabadságharccal 68
