Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Ress Imre: Levéltári kiadványok a kora újkori és az újkori magyar történelem időszakából / 39–47. o.

történészkörökben, különösen a német szakirodalomban is számontartott jelentősége természetesen nem választható el attól a széleskörű előzetes forrásfeltárástól, amely a korábban már említett tematikus útmutatóban is összegződött. Elsősorban az ott felhalmozott forrásanyag ösztönözte a kerek évforduló elmúltával a kutatókat arra, hogy Buda visszafoglalásának eseményein térben is időben túllépve az 1690-es évek végéig bezárólag kövessék végig a hadi eseményeket és a nyomukban bekövetkezett társadalmi, gazdasági és etnikai változásokat. Az e korszakra vonatkozó forráskiadás már nem is korlátozódott a hazai levéltárak anyagaira, hanem rendkívül gazdagon merített az akkori magyarországi eseményekre bőséges iratanyagot tartalmazó külföldi archívumokból. Az 1848-49 évfordulójára megjelent kiadványok közül a történetkutatás számára azok a legértékesebbek, amelyek nem csupán az egyes megyék vagy városok nehezen követhető szempontok szerinti válogatott dokumentumait adták közre, hanem valamelyik országos jelentőségű szerephez jutott, helyi indíttatású politikust állítottak a tanulmánykötet vagy forráspublikáció középpontjába, és az ilyenek tevékenységének a teljes forrásanyagát publikálták. Hogy történelmi irodalmunk ma rendelkezik olyan forráskiadványokkal, mint pl. a Batthyány Lajos reformkori beszédeit, Deák Ferenc korai hivatali iratait és leveleit, vagy a népképviseleti országgyűlés kiemelkedő személyisége, Palóczy László beszédeit és írásait, továbbá Csány László kormánybiztos iratait tartalmazó kötetek, a szerzőkön kívül elsősorban azoknak a megyei levéltáraknak az érdeme, amelyek a szerencsétlenül privatizált Akadémiai Kiadó helyébe lépve átvették a történelmi alapkutatások eredményeinek publikálását. E mellett még 1848^19 német sajtóviszhangját is szívesen szemléztem volna, ha nem szembesülök a fővárosi lét hátrányával, ahova bizony néhányszor egyáltalán nem, vagy csak hosszú idő elteltével jutnak el a megyei levéltárak fontos kiadványai.

14 A megyei levéltárak tudományszervező szerepéről a hazai társadalomtörténetírást megújító Rendi társadalom —polgári társadalom konferenciasorozat kötetei is élénken tanúskodnak. Mindezen kedvező fejlemények ellenére az országos forrásanyag megyei levéltárakra szabdalt közzététele — ez képezi a forráskiadásra foglalkozó fejtegetéseim harmadik tézisét — hosszú távon mégsem nélkülözhet valamifajta központi koordinációt. A magyar tudományos életnek ugyanis van négy folyamatosan törlesztett, de a teljesítéstől még nagyon is távol álló régi forrásközlési adóssága, amelyek a vizsgált korszakban alapvetőek mind az országos, mind a regionális és helytörténeti kutatásokhoz. Ezek pedig a következők: 1. Bél Mátyás megyeleírásainak kiadása. 2. A II. József-kori katonai felmérés közzététele. 3. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés, illetve az úrbéri rendelet kilenc kérdőpontos vizsgálatainak kiadása. 4. Pesthy Frigyes helynévtárának publikálása. E négy jelentős forráskiadási feladat tulajdonképpen a levéltárügy tanácsosítása és decentralizálása, tehát 1968 után, hagyományozódott át a megyei levéltárakra, mert a központi történeti és levéltári intézmények számára megoldhatatlannak bizonyult ilyen hatalmas forráskiadási vállakózás szakmai-személyi feltételeinek és pénzügyi 14 1848-49-es szabadságharcunk német szemmel. Szerk.: GALAMBOS SÁNDOR. Nyíregyháza, 2001. 45