Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

esetben ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ez a felajánlás csak a békeszerződésben Románia részére megítélt összegre, nem pedig a román kormány által óhajtott esetleges további jóvátétel terhére vonatkozzék. (Szterényi a „további jóvátétel" címén nem a Magyarország számára 1924-ben előírt fizetési kötelezettségre, hanem a vesztes államokkal szemben, a jóvátételen felül összeírt különleges pénzügyi követelésekre utalhatott. — A. G.) E változat elemzésekor Szterényi hangsúlyozta, hogy a kérdésben mindenképp ki kell kérni a Jóvátételi Bizottság véleményét is. I8 A javaslatok másik csoportja szerint a kártalanítást közvetlenül a magyar állam teljesítené. Ez a kártérítési forma akkor jöhetett volna létre, ha a Magyarország számára megállapított kártérítési összeg ellenértékét Románia valamilyen módon átutalja a magyar költségvetésbe. Itt szóba jöhetett Románia közbejárásával valamilyen magyar állami kiadás csökkentése, vagy az állami bevétel növelése is. Szterényi tisztában volt ennek a megoldási módnak a bonyolultságával, de tudta, ha a magyar fél sikert akar elérni a tárgyalásokon, akkor lehetőséget kell adnia a román kormánynak, hogy elvi álláspontja feladása nélkül járulhasson hozzá valamelyik megoldási javaslathoz. Ez esetben a román kormány hangoztathatta volna a román közvélemény előtt, hogy elérte azt: a magyar állam elégítse ki az igénylőket. Szterényi a javaslatok elemzése előtt az e megoldással szembeni ellenvetéseket, illetve az erre adott válaszokat taglalta. IS A Párizs környéki békeszerződések a jóvátételek fizetésére egyetemlegesen kötelezték Németországot és szövetségeseit. Ennek összegszerű meghatározását a versailles-i szerződés (1919. június 28.) 233. cikkében felállított Jóvátételi Bizottságra bízták. A trianoni Magyarországra eső jóvátétel nagyságát a bizottságnak a német jóvátétel teljes összegének megállapítása után kellett megállapítania, A jóvátételi követelések fedezésére a TBSZ 180. cikke az ország minden vagyonát és jövedelmét zálog alá vette. Ennek ideiglenes feloldására akkor került sor, amikor a népszövetségi kölcsön egyik feltételeként a magyar kormány elfogadta a Jóvátételi Bizottság által 1924. február 21-én, húsz évre (1944-ig szóló) 200 millió aranykorona értékben meghatározott jóvátételi kötelezettséget. Létrejött azonban egy ellenőrző bizottság, amely átvette a TBSZ 180. cikke által a Jóvátételi Bizottságra ruházott jogok egy részét. Ebből az összegből Magyarország az 1920-as évek végéig mintegy 30 millió aranykoronát fizetett ki. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy 1924-ben egyrészt még nem állapították meg a jóvátétel végleges értékét, másrészt a jóvátételen felül voltak olyan további fizetési kötelezettségek, különleges követelések (pl. a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege által okozott károk a Cseh-Szlovák Államban), amelyeket a TBSZ különböző cikkelyeiben, illetve a Függelékben rögzítettek. Ezek végleges nagyságát, és a fizetési módozatot ekkor még nem rendezték az érdekelt államok. Ezen utóbbi terheket a gazdasági válság évei alatt először az 1930. április 28-án Párizsban aláírt egyezmények alkalmával rögzítettek, ami egyben könnyítést is jelentett. Ekkor az ország visszanyerte pénzügyi függetlenségét, véglegesen eltörölték a zálog lehetőségét és megszűnt a Jóvátételi Bizottság, illetve az Ellenőrző Bizottság. A további fizetések lebonyolítását a Nemzetközi Fizetések Bankja vette át. Végül a lausanne-i egyezményben (1932. július 9.) felfüggesztették, majd törölték az összes fizetési kötelezettséget. A Jóvátételi Bizottságot tehát az 1930 elején ülésező hágai konferenciák után Párizsban aláírt egyezményekben szüntették meg. L.: HALMOSY DÉNES: Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. Bp., 1983. 57., 73., 97.; Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk.: HONVÁRI JÁNOS. Bp., 1997. 326-327, 339-340.; Magyar Törvénytár, i. m., 77115.; A hágai megállapodások alapjárt 1930. évi április hó 28án aláirt párizsi egyezmények. Magyarázatokkal ellátta: SEBESTYÉN PÁL. Bp., 1930. (TÉBE Könyvtár, 57. sz.) 12., 14-15. 32