Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - HÍREK - Kerényi Ferenc: Petri Jenőné Hanusch Edit (1915–2002) / 96–. o.

PETRI JENŐNÉ HANUSCH EDIT (1915-2002) 1933-ban népiskolai tanítói oklevelet szerezni a "Ranolderben", a Budapesti Római Katolikus Elemi Népiskola Tanítóképző Intézetében tisztességnek számított egy fiatal leány számára, de az időpont (a diplomás munkanélküliség csúcspontján) nem volt jó előjel. Hanusch Edit örülhetett, hogy állást kapott Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispáni hivatalában, ahol becsülettel végigjárta az árvaszéki díjtalan gyakornok (1934), az illetményszegődményes díjnok (1939), a vármegyei díjnok (1940) hivatali lépcsőfokait, hogy végül elérje azt a vármegyei irodatiszti státust (1948), amelyet annakidején édesanyja is betöltött. 1951. január l-jével került át a Levéltárak Országos Központja állományába, a 2. Sz. Állami Levéltárba kinevezve mint levéltári kezelő. Itteni köztisztviselői pályáját nem kísérték látványos események. Kétszeri miniszteri dicséret, törzsgárdatagság, 1968-ban pedig kiváló dolgozó lett. Tehát megkapta mindazokat az elismeréseket, amelyek akkoriban a pontos és megbízható munkát fémjelezték. Kollégái szakszervezeti bizalminak is megválasztották, hogy a maga csöndes modorában védelmezze a levéltár ügyeit a hétköznapokban. 1975. augusztus 31-én vonult nyugdíjba 44 és fél évi szolgálat után mint előadó. Az '50-as évek elején a Budapesti 2. Sz. Állami Levéltárban (másik nevén: Pest és Nógrád Megye Állami Levéltára) páratlan munkatársi gárda dolgozott. Az akkori legfiatalabb igazgató (Lakatos Ernő) vezette, gyakran láttuk Wellmann Imrét, az egyik emeleti szobában már kutathatott, írhatott, de még nem publikálhatott Kosáry Domokos, máig emlékszem Jánosi Ferenc mosolyára, a gazdasági hivatalt egy leváltott rendőrtiszt (Kövesdy Imre) irányította. A hivatali hierarchia alján voltunk mi, egymást évente váltó, egyetemre "előfelvett" fiatalok ("időszaki levéltári alkalmazottak"), szinte ösztöndíjasai a jövőnek: Szakály Ferenc, e sorok írója, majd Párdányi Miklós. Napi munkánkat a kezelők osztották ki. Tőlük tanultunk mindent, amire a jó hírű gimnáziumok érettségije sem képesíthetett: a közigazgatás alapfogalmait, az iratkezelés technikáját. Edit "nénitől" (hiszen nekünk már az volt, szüleinkkel egyidősen, kétgyermekes anyaként) pl. azt, hogy a végeláthatatlanul sorjázó anyakönyvi bejegyzések mögött családtörténetek rejlenek, hogy a legkisebb adatnak is súlya lehet, hogy egy szakszerűtlenül érkeztetett, vagy tévesen reponált akta sorsokat befolyásolhat, tulajdonos jogokat, nyugdíjigényeket tehet semmissé. Akkor annyit érzékeltünk, hogy szeretet és derű vesz körül, ami feledtetni tudta a vármegyeháza egykori tömlöcének kifűthetetlen raktárhelyiségeit, a külső raktárak szórtságát. Ma már tudjuk, hogy a hajdanvolt vármegye legjobb, hagyományait közvetítette általa, általuk. Mert dinasztiák nemcsak a hírességek között léteznek. Megtartó értékek híján Petriné Hanusch Edit aligha dolgozhatott volna együtt édesanyjával, majd leányával, Petri Edittel éveken át. Évtizedeken át végezte az anyakönyvi állomány referenseként az utólagos bejegyzéseket. Most az ő neve mellé került, szintén utólagos bejegyzésként: "Elhunyt Budapesten, életének 88. évében, 2002. március 9-én." Hosszan betegeskedve, a Pest Megyei Levéltár új, berendezett épületét már nem láthatta. Kerényi Ferenc 96