Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - HÍREK - Böőr László: Dr. Balanyi Béla (1911–2002) / 94–95. o.

DR. BALANYI BÉLA 1911-2002 Tavaly a fővárosi levéltárban arról beszélgettünk néhány kollégával, hogy vajon ki napjainkban a legidősebb levéltáros. Végül — bár hiteles adatokkal nem támasztottuk alá — nagyjából megegyeztünk, hogy minden valószínűség szerint a Nagykörösön élő, egykori kecskeméti levéltárigazgató, Balanyi Béla a levéltárosok doyenje. Nos, ebben a hitben élhettünk 2002. április 28-ig, amikor meghallottam a szomorú hírt: Dr. Balanyi Béla, ny. levéltárigazgató életének 92. évében elhunyt. Csendesen halt meg, úgy, ahogyan élt. 1911. február l-jén született Kecskeméten. Tanulmányait szülővárosában kezdte, de miután vasutas édesapját Nagykőrösre helyezték, a középiskolát már e városban fejezte be 1931-ben. Katonai szolgálata — huszárként szolgált —. valamint anyagi nehézségek miatt a Kecskeméti Református Jogakadémián megkezdett felsőfokú tanulmányait többször megszakította. Jogi doktorátusát végül 1942-ben Kolozsvárott, az újból működő Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg. 1942. október 24-én kötött házasságot, amely házasságból három gyermeke született. 1942. február 18-ától dolgozott Nagykőrös közigazgatásában, előbb díj nőkként, majd közigazgatási gyakornokként. Feladata volt a közművelődési ügyek intézése, de nála voltak a városi levéltár, múzeum és a könyvtár kulcsai is. Mindezek mellett rövid ideig még a közgyámi és közellátási teendőket is ellátta. Balanyi Béla elévülhetetlen érdeme Nagykőrös város értékes levéltárának megmentése. 1944 őszén a pótolhatatlan értékeket ládába pakolta és a város határában, egy szőlőskunyhóban helyezte el. Bár a katonák borkeresés közben a pincét feltörték, a ládákat felfeszítették, az iratokat szétszórták, a nagyértékű források — köztük számos törökkori oklevél, 17. századi jegyzőkönyvek, számadáskönyvek — végül megmaradtak. 1944 decemberében orosz katonák kíséretében tekintette meg Balanyi Béla a csőszkunyhót és géppisztolyosok voltak jelen akkor is. amikor 1945 februárjának végén lovaskocsikon megtörtént az iratok visszaszállítása. A megmentett iratokat — a városházán őrzöttekkel együtt — a volt méntelepi laktanya lepusztult helyiségeiben helyezték el. (Ezt megelőzően orosz katonai kórház működött ugyanitt.) A háborút követő városi vezetés nem törődött a korábbi évszázadok "maradványaival", nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit. Nemhogy értéke és becsülete nem volt az 1945 előtt keletkezett iratoknak, de mint a kizsákmányoló korszak relikviáit, kifejezetten pusztítandónak tartották. Ablak nélküli, fűtetlen szobában kezdte el az ömlesztett állapotban lévő anyag rendezését Balanyi Béla. Élete ettől kezdődően szorosan összefonódott a levéltár, a levéltári iratok sorsával. A rendkívül értékes nagykőrösi iratok veszélyeztetettségét látva, a Levéltárak Országos Központja utasítására, a nagykőrösi levéltári anyagot az akkor szervezett Kecskeméti Állami Levéltárba szállították. Kedves iratait követve, Balanyi Béla is Kecskemétre került, ahol előbb levéltárosként, majd a Kecskeméti Állami Levéltár igazgatójaként rendezte és kutatta, védte és gyarapította immáron nemcsak Nagykőrös, hanem BácsKiskun megye teljes levéltári anyagát. Talán jelképesnek is tekinthetjük hogy amikor 94