Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Lakos János: Jelentés a Levéltári Szakfelügyelet 2000. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól / 75–87. o.

b) Városi levéltárak A három városi levéltár személyi létszáma öt év alatt 19-ről 22-re növekedett. Jelenleg mindhárom intézményben megfelelő a státuszok száma, kisebb-nagyobb problémák azonban adódnak. Győrben pl. minél előbb alkalmazni kellene egy levéltáros és/vagy történész végzettségű szakembert, mivel ilyen végzettsége jelenleg csak az igazgatónak van. Tatabányán hasonló, de még feszítőbb a gond. Ezért a szakfelügyelet ismételten javasolta a fenntartónak, hogy egy szakirányú felsőfokú végzettségű munkatárssal növelje a létszámot, mert egyébként a szakmai alapfeladatok ellátása továbbra sem lesz biztosítható. c) Szaklevéltárak, MTA Levéltára A szaklevéltárak száma 1995 és 2000 között kettővel gyarapodott, iratanyaguk állománya 18%-kal növekedett, ennek ellenére személyzetük létszáma nem változott (48). Jelen körülmények között ez a személyi állomány a legtöbb helyen még szűken elégséges a feladatok ellátásához, azonban általában létszámemelés indokolt a következő néhány évben. Külön meg kell említeni az egyetemi levéltárakéit, amelyeknél ezt a kérdést az integráció keretébe ágyazva célszerű kezelni. A haderőreform miatt, a társintézményekhez hasonlóan drasztikus mértékű létszámleépítésre került sor 2000. október l-jével a Hadtörténelmi Levéltárban. Itt az 1995. évi 13 fős állományi létszám fokozatosan 17 főre emelkedett, ez csökkent 35%-kal 11 főre. Le kell szögezni, hogy az újonnan megállapított létszám nem teszi lehetővé az utóbbi időszakban elért magas színvonalú szakmai tevékenység teljeskörü fenntartását, nem is beszélve arról, hogy a levéltár mindezideig nem hajtotta végre a levéltári törvény köziratkezelésre vonatkozó előírásait, mert ezt a feladatkört 1996 óta nem adták hatáskörébe. (A szakfelügyelet erre már korábban felhívta a fenntartó figyelmét.) 3. A levéltári anyag raktározásának színvonala Az Ltv. 15. §-ának (1) bekezdése szerint a közlevéltárat fenntartó szerv köteles gondoskodni arról, hogy levéltára „... rendelkezzék a levéltári anyag rendszeres átvételét biztosító, zárt, tűzbiztos, száraz, megfelelő páratartalmú és hőmérsékletű, a levéltári anyag őrzésén kívül egyidejűleg más célra fel nem használható, a szakszerű őrzéshez szükséges tárolóeszközökkel felszerelt raktárral (raktárakkal)..." Bár az elmúlt évtizedekben folyamatos, a '90-es években gyorsuló ütemű fejlesztések valósultak meg, és ezeknek köszönhetően a raktárak bővültek, a tárolóeszközök (állványzatok, speciális tárolók, dobozok) korszerűsödtek, betörésvédelmi riasztó és tűzjelző berendezéseket szereltek fel, ennek ellenére döntő változás mindezideig nem ment végbe a levéltárak raktározási viszonyaiban. Továbbra sem a hosszabb távra szóló és komplex megoldást jelentő levéltári célépületek létrehozása volt a prioritás, hanem szinte mindig az olcsó, de közép- és hosszú távon egyértelműen drágább, a pillanatnyi gondokat éppen csak orvosoló épületadaptálások kaptak zöld utat. Nem csoda tehát, ha a 2000. évi szak79