Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Szávai Ferenc: Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998 / 66–71. o.

A Hazafias Népfront 1981 márciusában tartott VII. kongresszusa a szocialista országokban élő nemzetiségek híd-szerepéről szólt, egyben kifejtetve a szövetség érdekét a nemzetiségi kultúra fejlesztésében és ápolásában. A Szerző a nemzetiségi szövetségek beszámolóira támaszkodva részletes képet nyújt az oktatás, közművelődés eredményeiről és hibáiról. Lényeges szemléleti változás következett be a hazai német kérdésben a magyarországi németek 1983. évi kongresszusán. A szövetség kérése az volt, hogy kerüljön kritikus vizsgálat alá a németség szerepe és helyzete a második világháború alatt és az azt követő években, a valóságnak megfelelően illesztve be azt a háromszáz éves együttélés történetébe. Meglehetősen új volt a háború utáni kitelepítés problémaköre, az erre vonatkozó első munka 1982-ben látott napvilágot. A '80-as évek elején az NSZK mellett Ausztria és Svájc is megélénkültén kezdett hozzá a hazai németség kulturális támogatásához. A pártállami nemzetiségpolitika utolsó megnyilvánulása volt az MSZMP Központi Bizottságának 1988. november 22-i állásfoglalása, amely a „létező szocializmus megreformálása" jegyében A nemzetiségi politika továbbfejlesztéséről és a nemzetiségi törvény irányelveiről címmel foglalkozott a hazai nemzetiségek kérdésével. A Szerző véleménye az, hogy nem sikerült a nemzetiségi politika megvalósításáért felelős párt-, állami és társadalmi szervek, és a nemzetiségi társadalmi szövetségek erőfeszítései ellenére sem haladást elérni a nemzetiségi lakosság azonosságtudatának megőrzésében, anyanyelvhasználatának, sajátos kultúrájának fejlődésében. Ebben szerepet játszott az is, hogy .az elveket nem tudták átültetni a gyakorlatba. A törvénytervezet megfogalmazza a nemzetiségi nyelv használata, az anyanyelvi oktatás, saját érdekeltség, saját kultúra kialakításának jogát, az érdekképviseleti jogokat, A negyedik fejezetben a nemzetiségi és etnikai törvény került a Szerző figyelmének középpontjába. A tervezet kimunkálása már 1989-ben elkezdődött, az Anta//-kormány alatt folytatódott és 1990 szeptemberére fejeződött be. A nemzetiségi szakemberek nem találták elfogadhatónak, ezért a vélemények megvitatására Nemzetiségi Kerekasztalt hoztak létre. Végül a törvény az 1993. évi 77. tc-ként látott napvilágot, amit a Szerző a 20. század egyetlen nagy hazai nemzetiségi törvényalkotásának nevez, de „a legjobb törvények is annyit érnek, amennyi és ahogyan a végrehajtás során megvalósul belőlük" — írja a Szerző. A mü tartalmi mondanivalót kiegészíti a 20. századi nemzetiségek történetének kronológiája és a kiválóan szerkesztett tájékoztató irodalomjegyzék. A függelékben — jelentőségéhez — méltóan közli a Szerző az 1993. 77. te. teljes szövegét. Végül a nemzetiségpolitika főbb reprezentánsait és a hazai nemzetiségek életét bemutató képanyag, majd az 1990-es állapot szerinti nemzetiségi térkép zárja a müvet. A könyvet nagy haszonnal forgathatja minden történelem iránt érdeklődő olvasó, széles ismeretanyagot kapva e bonyolult, ugyanakkor rendkívül fontos téma részleteiről, a kérdés egyik legjelesebb kutatójának tollából. Szávai Ferenc 71