Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán – Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései / 29–40. o.

Séllyey Elek, „az őszinte, nyílt eszű, hazafias érzelmű, kedves férfiú" — így emlékezett rá később Chernél Kálmán, Kőszeg tudós monográfusa

27 — időközben Kőszeg társadalmi életének is közismert alakja lett, pártoló tagjává választotta pl. 1840 nyarán a Kőszegi Hangász Egyesület is.

28 Mivel munkahelyén, a Dunántúli Kerületi Táblán szinte a fél országrész nemessége megfordult perpatvaraival, és közvetlen kapcsolatban álltak a kúriával is, Séllyey Elek rengeteg érdekes hírrel és értékes információval tudott szolgálni zalai barátai számára. Időnként már pletykaszintre süllyedő értesüléseit rendszeresen közkinccsé tette baráti levelezése révén. Séllyey szóbeszédre, ellenőrizhetetlen mendemondákra alapozott pletykáira utal Deák Ferenc 1859 december elsején írott, sógorához címzett levelének alábbi részlete: „Mit a hírlapok meg nem írnak, azt én, ha tudnám is, postán bizonyosan meg nem írnám. Utcai hírek érdektelenek vagy bizonytalanok, én pedig nem akarom, hogy újságaim oly hírbe jöjjenek, mint egykor Séllyey Elek kőszegi újságjai."

29 1848 tavaszán, a forradalmi átalakulás idején Séllyey hazatért Zalába. A megye állandó bizottmányának 1848. május 15-i ülése egy fiókbizottmányt (helyi bizottságot) állított fel annak megakadályozására, hogy a magyarság ellen szervezkedő horvátországi nacionalisták Muraköz horvát ajkú népét is fellázítsák. E bizottság elnöke hivatalosan ugyan a legnagyobb muraközi uradalom, Csáktornya földesura, Festetics Tasziló gróf lett, a gróf azonban semmit sem tett az ügy érdekében, és az érdemi munkát a bizottság alelnökévé választott Séllyey Elek végezte. Séllyey mint a muraközi járás egykori, köztiszteletben álló és nagy tekintélynek örvendő főszolgabírója értett a horvát lakosság nyelvén (szó szerint és átvitt értelemben is), és segíteni próbálta fiát, Séllyey Lászlót, Muraköz 1848. évi főszolgabíróját a horvát nacionalista propaganda és lázítás megakadályozásában. Amikor 1848. június 15-én, az alsólendvai képviselőválasztás során a muravidéki magyar nacionalisták elüldözték a választás helyszínéről a muraközi horvát választókat, Séllyey beadta lemondását, a megye másodalispánja, Csillagh Lajos azonban maradásra bírta, azt fejtegetve a hozzá írott levélben, hogy olyan emberre van szükség, „aki a megsértett muraközi nép bizodalmát bírja". Séllyey 1848 nyarán rendszeresen tájékoztatta ifjúkori barátját, a Dráva mentén katonai védőkordont szervező Csány László kormánybiztost a Horvátországból érkező politikai és katonai természetű hírekről, és egyre elkeseredettebben kérte, hogy rendes katonasággal erősítsék meg „az annyira hű, oly sokat érő" Muraköz déli határainak védelmét. Muraközt ugyan végül nem sikerült megvédeni a horvát intervenciótól, sőt később az egész járást Horvátországhoz csatolták, 1848 őszén azonban a muraközi horvátok nem Jellacic megszálló hadait, hanem a magyar honvédsereget támogatták, amiben része lehetett a járás élén álló magyar tisztviselők, köztük Séllyey Elek népszerűségének és emberségének is.

30 Pannonhalmi Főapátság Levéltára. Chernél család levéltára. CHERNÉL KÁLMÁN: Életpályám története. (Kézirat) 1. köt. 14/3. ZML Séllyey cs. lt. Séllyey Elek vegyes iratai. Deák Ferenc levele Oszterhueber Józsefhez, Pest, 1859. december 1. Közli: VÁCZY JÁNOS: Deák Ferenc emlékezete. Levelek. Bp., 1890. 267. MOLNÁR ANDRÁS: A Muraköz 1848-ban. Századok, 132. (1998) 2. sz. 305., 309-311. 33