Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - Cseh Gergő Bendegúz–Körmendy Lajos–Németh István–Rádi Péter–Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása / 4–36. o.

Sok levéltár őriz hasonló típusú anyagot, anyakönyveket, közgyűlési iratokat, urbáriumokat, összeírásokat, térképeket (egy ilyen projektet szándékozik elindítani az MLE) stb. Ezek közös feldolgozása (adatbázisban és digitális fakszimile képben) megsokszorozná a saját adatállomány hatásfokát, különös tekintettel a fentebb említett párhuzamokra és átfedésekre. Minőségileg némileg más együttműködést jelentenének a modellszerű feldolgozások. Például a megyei vagy városi közigazgatási szervekben rengeteg a közös elem, ezek általános (modellszerű) leírását minden önkormányzati levéltár fel tudná használni, és ha ehhez hozzáteszi a saját, egyedi adatait és kiegészítő információit, akkor komplett és igényes leírással tud szolgálni a kutatóknak. Közös projektek eredményeként lehetőség nyílna arra, hogy a levéltárak adataikat, de akár digitalizált irategyütteseiket is egységes on-line adatbázisokba olvasztva szolgáltassanak adatokat a külső felhasználók számára, de említhetjük a közös kiadványokat is, hiszen az adatbázisok logikus forrásai a publikációknak. Az összefogások lehetnek országos méretűek, de alacsonyabb szintű (pl. regionális) vagy tematikus kooperációk is hasznosan működhetnének. 5.2.4. Képzés A levéltárak informatikai együttműködésének kulcsa a levéltárosok szemlélete és az informatikához való viszonyuk. A közös projektek csak akkor fognak megvalósulni, ha azok értelme és haszna minden érintett levéltári döntéshozó előtt nyilvánvalóvá válik. A tudatosítás legjobb eszköze a képzés, és mivel a levéltáros közösség kicsi, itt is szükséges lenne az összefogás. Egyrészt azért, mert kevés levéltárnak van — pontosabban szólva: jelenleg egynek sincs — kellő számú szakavatott oktatója, illetve megfelelő infrastruktúrája (oktató labor), másrészt mert lehetőséget kell teremteni a speciális levéltári szakanyag kidolgozására és átadására. A képzésnek szinte az összes levéltári szakdolgozót, levéltárosokat, segédlevéltárosokat, kezelőket érintenie kellene, és nem csak alapszintű hardver-ismereteket, valamint irodai program-alkalmazásokat lenne szükséges oktatni — ezt bármely magáncég meg tudja tenni —, hanem kimondottan levéltári informatikát is, elméleti kérdésektől kezdve adatbázis-kezelésen, digitalizáláson keresztül honlap-készítésig bezárólag. Nagymértékben növelné a siker esélyét, ha az oktatási tematikában sikerülne szakmai konszenzust elérni. 6. Piaci szempontok, finanszírozási kérdések A piaci viszonyok komoly etikai dilemmát okoznak a levéltárosi közösségnek a rendszerváltozás óta. Vannak negatív tapasztalatok a „vállalkozó levéltáros"-sal kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy a piaci viszonyok elől nem lehet elzárni a levéltárakat. (Egy szemléletes példa: évek óta aktívak azok a családkutató magánvállalkozások, melyek a levéltárak infrastruktúrájára és díjmentes szolgáltatásaira építve működnek, ezek tulaj32