Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.

adtak. így kerülhettek be olykor regisztratura jellegű gazdasági iratok nem levéltári közgyüj teményekbe. Ha valamely közlevéltár elhatározza, hogy kimunkálja a potenciálisan gyűjtőkörébe tartozható gazdálkodó szervek és személyek egyes csoportjait, amelyektől maradandó értékű nem köziratok átvételére számít, meg kell határoznia azokat a szempontokat (prioritásokat), amelyeket leglényegesebbeknek tart levéltári anyagának komplettírozása terén. A levéltárak a levéltári rendszerben elfoglalt strukturális helyükből eredően levéltártípusonként más és más gyűjtőköri szempontokat kell, hogy előnyben részesítsenek. Az egyes levéltártípusok szerv- és iratértékelési szempontjai — néhány általánosabb értékelési alapelv érvényesítésén kívül — különböznek is egymástól. Amíg az önkormányzati levéltárak szerzeményezési politikája és gyakorlata a nem köziratok terén, pl. a hely, a régió dokumentációs bázisának minél teljesebbé tételére irányul, addig pl. az állami szaklevéltárak szerzeményezési irányultságát — helytől, (régiótól) függetlenül — döntően a szakági dokumentumok összegyűjtése motiválja. Ugyanakkor a MOL-nak csak az országos közéletben szerepet játszó társadalmi szervezetek és személyek, valamint a hazai gazdaságban meghatározó jelentőségű gazdasági szervek és szervezetek nem köziratnak minősülő maradandó értékű iratanyagainak gyűjtése lehet ésszerű célja. Erre kötelezik állománygyarapítási hagyományai. A MOL, de bármely levéltár az általa szabadon meghatározott (gazdasági) gyűjtőkörét más levéltárakéval össze is vetheti, egyeztetheti. Minden azon áll, vajon képesek-e levéltáraink a (gazdasági) gyűjtőkört érintő szelekciós szempontjaikat — külön-külön is — szervcsoporti rendszerbe foglalni, és egymással egyeztetni, hogy aktív állománygyarapító tevékenységüket a jövőben ennek alapján rugalmasan végezhessék. A tisztán magántulajdonban álló gazdasági társaságokat közlevéltáraink csak potenciális gyűjtőkörükbe vehetik fel. Természetesen nem ellentétes a jogszabályokkal, ha értékes iratanyagaikra szemet vetnek. A tulajdonosi szabad rendelkezést és akaratot azonban feltétlenül tiszteletben kell tartaniuk. E téren is nyilvánvaló cél (lenne) a köz- és a magánérdek harmóniájának megteremtése. A MOL Gazdasági szervek osztálya 1989 után ezért alakította ki preventív gazdasági iratgyarapító koncepcióját, amelynek alapja a magán gazdasági szervekkel folytatott egyenrangú és kölcsönös partneri kapcsolat.

14 Más egyébként nem is lehet együttműködési alap, minthogy általános és közlevéltáraink a piacgazdaság szférájában működő és nem kizárólagosan állami tulajdonban álló gazdasági szerveket érintően semmiféle illetékességi szervellenőrzésre és iratátvételre nem jogosultak, hacsak azok nem keletkeztettek maradandó értékű iratokat állami korszakukban. Végezetül itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a piacgazdaság vállalkozásai között helyet foglaló és tartósan állami tulajdonú részesedéssel működő gazdálkodó szervek — társasági működési formájuktól függetlenül — az említett levéltáraknak nem gyűjtő-, hanem illetékességi körébe tartoznak. A gazdasági iratok partnerségen alapuló preventív állománygyarapítási koncepcióját e tanulmány szerzője — még a Magyar Országos Levéltár Gazdasági Szervek Osztályának vezetőjeként — már a rendszerváltozás kezdetén felvázolta. Ennek gyakorlatát és módszereit az osztály későbbi vezetője, SÁRKÖZI JÁNOS alkotó módon folyamatosan fejlesztette. Jelezzük, hogy a magán gazdasági iratok aktív gyűjtése még nem aktuális a MOL-ban, minthogy a szakértőket még hosszú ideig az illetékességi szervellenőrzések és iratátvételek kötik le. 18