Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

A szabadságharc után a hatalom — önállóságukat megszüntetve — a megyéket közvetlen irányítása alá vonta. Mosón megyében ez azzal is járt, hogy az addigi kettő mellé kialakítottak egy harmadik járást, amellyel az iratképzők száma is emelkedett. Bár a különböző hivatalok hatalmas iratmennyiséget bocsátottak ki, nem neveztek ki megyei levéltárnokot, csak lajstromozót, aki tulajdonképpen kezelői feladatokat látott el.

107 Ráadásul 1852-ben a közlevéltárakat az igazságügyi minisztérium alá rendelték, tisztviselőiket pedig ottani, általában alacsonyabb állásokba vették át. Csepcsányi lajstromozó is vállalta, hogy munkáját irattárnokként folytatja. Arra azonban valószínűleg nem került sor, hogy a levéltárat addigi helyéről elmozdítva fizikailag is összevonják a bírósági irattárral. 8 A Helytartótanács 1858-ban jelentést kért a levéltár helyzetéről, azzal a megjegyzéssel, hogy ha rendezésre lenne szükség, annak elvégzésére átmenetileg felvehetnek egy tisztviselőt ötszáz forint fizetéssel, sőt egy segéderőt is egy forint napidíjjal. A megye azt válaszolta, hogy a levéltár megfelelően rendezett állapotban található. A regisztereket és mutatókat 1694-től kezdve folyamatosan vezetik, emellett egy generális mutató is rendelkezésre áll 1694-től 1800-ig. Az iratok iktatószámaik sorrendjében vannak elhelyezve, mégpedig az alábbi tárgyi bontásban: polgári perek, büntetőperek, adóösszeírások, acta perceptoralia, adószámadások, úrbéri iratok, nemesi felkelési iratok, országgyűlési iratok. A törvénykezési és a közigazgatási iratokat 1838tól külön lajstromozzák, 1854 óta pedig itt vannak elhelyezve a telekkönyvek is a hozzájuk tartozó iratokkal együtt. Végül vannak letétbe helyezett magániratok is.

109 Az októberi diploma visszaállította a megyék önkormányzatát, ismét maguk határozhattak a fontosabb állásokról. Mosón megye levéltárnoki tisztségében 1862-ben Ékei Antalt találjuk,

110 aki az 1850-es évek elejétől irodatisztként, majd 1861 óta levéltárnokként működött. Munkálkodása alatt „jeles képzettség, ritka szorgalom és tevékenység, valamint feddhetetlen magaviselet által magát mindenkor kitüntette".

111 Nős volt, egy gyermekkel — érdekes módon azonban 1863-ban született fiát csak 19 évvel később törvényesítette.

112 Levéltárnoki állása mellett — korabeli szokás szerint — időnként egyéb feladatokkal is megbízták. 1875-ben számszéki taggá választották,

113 a következő évben pedig, mint megyei bizottsági tag, az állandó választmánynak is tagja lett.

114 Egy évre rá a pénzügyminiszter kinevezte a megyei adókivetési bizottság rendes tagjává,

115 majd hamarosan az adóhátralékok leszámolására kirendelt törvényhatósági küldöttség elnökeként is találkozhatunk vele.

116 Egy időben tagja volt a községjegyzőszigorlati választmánynak is.

117 Előrehaladott korára és testi gyengeségére tekintettel 1894-ben, 72 évesen nyugdíjba vonult, 810 forint ellátmánnyal.

118 107 GyMSMGyLIV. B. 653. b., 1059/1852. 108 GyMSMGyLIV. B. 653. b., 8138/1852. 109 GyMSMGyLIV. B. 653. b., 126; 2338 és 10558/1858. 110 GyMSMGyLIV. B. 751., 1279/1862. 111 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 454/1875. 1.2 GyMSMGyL IV. B. 905. a„ 6156/1882. 1.3 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 66/1875. 114 GyMSMGyLIV. B. 902. a., 184/1876. 1,5 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 828/1877. 116 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 5266/1877. 1,7 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 48/1883. 118 GyMSMGyLIV. B. 902. a., 150/1894. 66