Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

12. közgyűlési jegyzökönyvek 1668-tól (hiányzik: 1693., 1702-1703.).' 1771-ben arról intézkedett a közgyűlés, hogy a tisztviselők a náluk maradt aktákat mihamarabb szolgáltassák be a levéltárba. A már ott lévőkről úgy határozott, hogy azokat az évek sorrendjében, az iratok hátlapján azok tárgyát feltüntetve, külön ládákban kell őrizni, a jegyzőkönyveket pedig egybe kell kötni a hozzájuk tartozó mutatókkal. Utasították a jegyzőt az anyag átvizsgálására, mert az udvar időközben jelentést kért.

44 Három évvel később a főispán utasítást adott a levéltár rendezésére, felszólítva a jegyzőt a terv elkészítésére. Ugyanakkor — tekintettel arra, hogy az előző években az urbarialis és dicalis munkák a jegyző idejének döntő részét igénybe vették — tehermentesítésére engedélyezte egy második aljegyző, valamint egy írnok alkalmazását.

45 A regisztráció munkája, tekintettel a jegyző és beosztottai leterheltségére, ha meg is indult, lassan haladt. Előállt az a helyzet, amely számos hivatalban a mai napig visszavisszatér: a növekvő mennyiségű irat rendben tartásával, selejtezésével, a megtartandók elhelyezésével évekig nem törődtek, és így hamarosan az egész anyag áttekinthetetlenné és kezelhetetlenné vált. A tisztviselők a most már valóban hatalmas erőfeszítést igénylő rendezést csak külön díjazásért akarták vállalni, amit viszont a vármegye nem volt hajlandó megadni (már csak azért sem, nehogy ezzel precedenst teremtsen), mondván, a levéltár rendjének fenntartása a jegyző napi feladatai közé tartozik.

46 1781-ben ismét felmérték a levéltár állapotát: a jelentés szerint a legkorábbi vármegyei irat 1615-ből való, a jegyzőkönyvek 1668-tól folyamatosan megvannak, leszámítva a már említett három évet (ennek oka, hogy az akkori jegyző átszökött a kurucokhoz). Mindez megegyezik az 1768. évi leltárral. Az anyag regisztrálva volt, továbbá mutatókkal is ellátták.

47 Emellett a levéltár helyiségében komoly átalakításokra kerülhetett sor, abból ítélve, hogy az ott elvégzett munkákért a lakatosnak 208, a kőművesnek 49, az asztalosnak pedig 114 forintot fizettek ki.

48 Az anyag bizonyos fokú rendezettségére utal, hogy a királyi táblai bíróvá kinevezett Scultéty Mihály jegyzőtől repertóriumok és elenchusok szerint vették át az iratokat.

49 A jegyzői hivatal személyzete ehhez még így is kevésnek bizonyult (egy év elteltével is csak 1771-ig tudták átvenni az iratokat

50

), ezért két írnok vagy legalább napidíjas alkalmazására kértek engedélyt.

51 Ezt meg is kapták, így a két írnok, a hivatali esküt letéve, napi 17 krajcár fizetéssel hamarosan munkába is állt.

52 II. József alatt a levéltárak állapota is a hatalom érdeklődésének homlokterébe került. A Helytartótanács elrendelte a közt szolgáló irattárakban a regisztrálás és a mutatózás mielőbbi elvégzését, a jegyzőket pedig minden felelősség viselése mellett kötelezte az 43 GyMSMGyLIV. B.914./1. 44 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 10/1771. 45 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 51/1774., illetve GyMSMGyL IV. A. 502. b., 4495. sz. irat (1774. év) 46 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 56/1777., illetve GyMSMGyL IV. A. 502. B., 234. Sz. irat (1777. év) 47 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 605/1781., illetve GyMSMGyL IV, A. 502. B., 1432. Sz. irat (1781. év) 48 GyMSMGyLIV. B. 914./l. 49 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 564/1785., illetve GyMSMGyL IV. A. 502. b., 3425. sz. irat (1785. év) 50 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 47/1786. 51 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 435/1786. 52 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 532/1786. 60