Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - KILÁTÓ - Seres Attila: Az újrakezdés(ek) nehézségei és eredményei: A levéltárügy története és jelenlegi helyzete Macedóniában / 41–47. o.
kutatómunkájának és a mikrofilmezésnek az elősegítése, ennek révén pedig a nemzeti történelem minél megbízhatóbb rekonstruálása. Az osztály tevékenységének másik fő iránya az állami levéltár nemzetközi levéltári szervezetekkel történő elfogadtatása, hogy a nyugati levéltáros gyakorlat alapján felhasználható tapasztalatokra tegyen szert. Macedónia állami levéltára 1992-ben lett tagja a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak. A nemzetközi kapcsolatok osztályára és talán az egész macedón levéltárügyre háruló legnehezebb feladat a restitúciós eljárásban való részvétel. Az ország és ezáltal a levéltár önállósulása ugyanis felvetette a 20. század első felében Macedóniából módszeresen kihurcolt kulturális javak kérdését. A levéltár Bulgáriával fennálló kapcsolatai részleges eredményt értek el, a Szófiába hurcolt iratok mikrofilmezése lehetővé vált. A macedón fél Jugoszláviával szembeni követeléseinek alátámasztására és jogosságának bizonyítására tételes iratjegyzékeket állított össze és az ezeken szereplő értékesebb iratok eredeti példányait igényelte vissza. 1999 novemberében Dubrovnikban egy konferenciát tartottak a volt Jugoszlávia levéltárosainak képviselői, az egymás levéltárait érintő, a szétválás után függőben maradt kérdések megvitatására. Ezen egy rezolúciót fogadtak el, amelynek értelmében kimondták, hogy biztosítják egymás számára a levéltári anyag hozzáférhetőségét. Ez a tanácskozás azonban nem oldotta fel az eredeti dokumentumok kérdésében kialakult nézetkülönbségeket, emiatt egészen bizonyos, hogy a Macedóniából elvitt írott források restaurációja még sokáig az egyik legfontosabb megoldatlan problémája lesz a macedón levéltárügynek. Az informatikai osztály feladata a számítógépes nyilvántartás és adatbázisok gondozása, az adattár folyamatos feldolgozása és bővítése. Ilyen tekintetben a levéltár munkatársai meglepően látványos eredményeket értek el, az 1945 utáni anyag nagy része elektronikus úton is rögzített. Ez két dologgal magyarázható, egyrészt a feldolgozandó anyag relatívan kis terjedelmével, másrészt azzal, hogy a számítógépes adatbevitelt, nyilvántartást, és rendszerezést egy elég nagy létszámú szakmai apparátus végzi. Macedóniában a levéltáros szakma társadalmi elismertségét nagymértékben megnehezítette a szakirányú képzettséggel rendelkező kvalifikált munkatársak hiánya. A szocialista Jugoszlávia idején ugyanis nem volt levéltáros-képzés a helyi egyetemeken. Jelenleg a levéltárban (a vidéki filiálékkal együtt) 235 fő dolgozik, ezek közül 114-en felsőfokú képesítést szereztek, de ezeknek csak töredéke rendelkezik Zágrábban vagy Belgrádban szerzett levéltáros diplomával, még a vezető beosztásban lévők közül sem mindenki. A diplomás munkatársak nagy része történész, kisebb része egyéb bölcsész szakokon végzett: irodalomtudományon, néprajzon és orientalisztikán. Néhány jogi végzettségű is van az állomány tagjai között. 2000 szeptemberétől a szkopjei Cirill és Metód Tudományegyetem történelem szakán a harmadik évfolyamtól lehet specializálódni arhivisztikára, a levéltáros képzés tehát nem önállóan, hanem az egyik rokon tudomány képzési rendjéhez igazítva indult meg. Macedónia a hungarika-gyűjtés szempontjából harmadrendű terület. Kisszámú magyar vonatkozású anyag, sőt néhány magyar nyelvű dokumentum is a makedóniai kereskedők családi archívumaiban található. 1956-ban több magyar menekült került Krusevóba. A város földrajzi adottságai miatt feltételezhető, hogy internálták őket. Ezekre a menekültekre vonatkozóan talán a bitolai levéltárban lehetne elszórt adatokra bukkanni, bár az is alaposan feltételezhető, hogy az internálást a jugoszláv központi szervek hajtották végre, ezért az erre vonatkozó dokumentáció is Belgrádban található. 47
