Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - KILÁTÓ - Seres Attila: Az újrakezdés(ek) nehézségei és eredményei: A levéltárügy története és jelenlegi helyzete Macedóniában / 41–47. o.

levéltári anyag ilyen mértékű elszórt elhelyezkedése végérvényesen szükségessé tette egy önálló, kifejezetten levéltári célokat szolgáló épület-komplexum felépítését. 1968-69ben készült el az a magasabb skálájú rengéseknek hatékonyabban ellenálló, modern kőépület, amely ma is otthont ad a levéltárnak és a Nemzeti Történeti Intézetnek. Miközben az iratokat vidéken tárolták, és folytak az új épület tervezési munkái, 1965-ben új, köztársasági hatályú levéltári törvényt hoztak Macedóniában, amely az intézmény nevét Macedónia Levéltárára változtatta. Az utolsó, levéltári tevékenységgel összefüggő szövetségi törvényt 1973-ban alkotta meg a jugoszláv parlament. Ez önálló kulturális intézeteknek minősítette a levéltárakat és a köztársasági kulturális tárca felügyelete alá helyezte őket. A nyolc vidéki levéltár és a Szkopjei Városi Levéltár fenntartói az illetékes önkormányzati szervek voltak. A nagyrészt ma is hatályban lévő, 1990. évi levéltárakról szóló törvény két állami levéltárat ismer el. Ennek megfelelően a szkopjei állami levéltár szervezetébe tagolták az addig teljesen önálló vidéki levéltárakat és a Szkopjei Városi Levéltárat, amelyek ezáltal annak filiáléi lettek, olyannyira, hogy szakfelügyeletüket is az állami levéltár munkatársai látják el. Az így felduzzadt levéltári szervezetet, annak hatékonyabb finanszírozása érdekében köztársasági közigazgatási szervnek minősítették, és a kulturális tárca helyett közvetlenül a kormány felügyelete alá helyezték. A közvetlen kormányzati ellenőrzés megvalósítása érdekében a levéltár élére az igazgatót, és az igazgató-helyettest is, pályázati kiírás nélkül, az éppen hatalmon lévő kormány nevezi ki. A vidéki levéltárak vezetőit a szkopjei állami levéltár igazgatója jelöli ki. A mai független Macedónia levéltárügye és az azzal kapcsolatos problémák tehát lényegében egyetlen országos közlevéltár működésével függnek össze. A törvény még egy levéltár állami finanszírozását és támogatását teszi lehetővé, a Tudományos Akadémia Archívumáét, amely az akadémia keretein belül működő tudományos közintézmény. Az országban ezen kívül az egyházak (az orthodox és a muzulmán)

4 mint autonóm szervezetek tartanak fenn levéltári jellegű intézményeket, illetve van kis számú, nem állami szaklevéltár is, amelyek jelentősége rendkívül kicsi. A társadalmi szervezetek, oktatási intézmények döntő része iratanyagát átadja az állami levéltárnak. Ennek oka nemcsak a törvényi szabályozottságban keresendő, amely eleve csak két levéltár állami finanszírozását és fenntartását teszi lehetővé, hanem az általános iratmegőrző hagyományok, vagy egyáltalán a szaklevéltárak létrehozására irányuló szándék hiányában, és a levéltárügy tradicionálisan centralizált jellegében. Az 1990. évi törvény pontosan meghatározta az állam egyetlen levéltárának, Macedónia Levéltárának a feladatkörét. Ez a maradandó, forrásértékű iratok gyűjtése, megőrzése, védelme és a tudományos célok érdekében történő kutathatóvá tétele. Teljes aprólékossággal előírja továbbá az iratképző szervek levéltárral szemben fennálló kötelezettségeit egészen odáig, hogy milyen címkét kell a rendezett iratokat tartalmazó dobozokra ragasztani és milyen információkat kell azoknak tartalmazniuk. A selejtezés, rendezés és levéltárba szállítás költségeit az iratképzö szerveknek kell állniuk. Az 1946. december 3l-e előtt keletkezett iratok selejtezését csak az állami levéltár munkatársai végezhetik, de az ezután keletkezett iratokról szóló selejtezési jegyzőkönyveket is ők hagyják jóvá. Ennek az a magyarázata, hogy a század eleji nagymérvű iratpusztulás miatt 4 Macedónia lakosságának körülbelül 2/3-a orthodox vallású, de jelentős az albán, török, és szláv eredetű muzulmán népesség is. 43