Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - KILÁTÓ - Seres Attila: Az újrakezdés(ek) nehézségei és eredményei: A levéltárügy története és jelenlegi helyzete Macedóniában / 41–47. o.

KILATO SERES ATTILA AZ UJRAKEZDES(EK) NEHÉZSÉGEI ES EREDMÉNYEI (A LEVÉLTÁRÜGY TÖRTÉNETE ÉS JELENLEGI HELYZETE MACEDÓNIÁBAN) A Balkán-félsziget földrajzi középpontjában fekvő Macedón Köztársaság önálló államisága meglehetősen rövid múltra tekint vissza. A történeti Makedónia területéből

1 az első Balkán-háborút követően, a mai független kisállam egészét alkotó területi egység a Szerb Királyság fennhatósága alá került. Ez az állapot a második Balkán-háborút követően rögzült, és leszámítva a második világháború időszakát, ettől kezdve egészen 1991 szeptemberéig a szerb, illetve a jugoszláv politika határozta meg a mozgásterét. A Makedóniában élő szláv eredetű népesség identitása nagyon összetett,

2 a 19. század végétől a 20. század második feléig több oldalról érték hatások. A makedóniai délszláv dialektusok többsége grammatikai és nyelvtörténeti szempontból a Bulgária területén beszélt népi tájnyelvekkel rokon, és a 19, században megalkotott bolgár irodalmi nyelvhez áll közel. 1945 után a jugoszláv politika fő törekvése az volt, hogy egy macedón szocialista tagköztársaság létrehozásával és a helyi dialektusok lexikai átformálásával önálló etnikai arculatot adjon az itt élő lakosságnak. Az ország történelmi múltja, szomszédai által sok ponton vitatott szuverenitása és belső nemzetiségi problémái kihatnak a levéltárügy alakulására is. Macedónia függetlenné válása

3 ugyanakkor lehetővé tette a szakma számára a levéltárak szerepének és működésének átgondolását, a valódi nemzeti feladatokra való koncentrálást. Az első macedóniai levéltárat 1926-ban hozták létre Szkopjéban, az akkori Szerb Állami Levéltár filiáléjaként. Az intézmény csak elnevezésében utalt arra, hogy A történeti-földrajzi értelemben vett Makedónia jelenleg négy állam területe között oszlik meg. Az egykori földrajzi egység északi része alkotja a mai Macedón Köztársaság területét, déli része Görögországhoz került az első Balkán-háború után, egy kisebb része Bulgáriában található, nyugaton pedig, a Preszpa-tó és Ohrid vidékén átnyúlik Albániába is. A nyelvtörténeti és morfológiai-szintaktikai szempontból a bolgár irodalmi nyelvhez közel álló makedóniai délszláv dialektusokat beszélő népesség a 19. század második felétől kirekedt a bolgár nemzetté válás folyamatából és önálló útra tért. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a bolgár nyelvújító mozgalom egy Kelet-Bulgáriában beszélt dialektust tett meg a bolgár irodalmi nyelv alapjává, ami nyelvileg elkülöntette Makedónia szláv lakosságát a bolgártól. Másrészt az 1878. évi berlini kongresszus visszajuttatta a Török Birodalomnak a San Stefanó-i megállapodás alapján Bulgáriának ítélt Makedóniát, így annak lakossága nem lehetett részese a bolgár államnemzeti fejlődésnek, azonosságtudata a bolgár nemzetállam keretein kívül alakulhatott. A makedóniai szlávok önazonossága viszont a kezdeti időkben megrekedt az etnikus tudat szintjén, amelynek fő alkotóelemévé a Makedóniához mint földrajzi régióhoz való tartozás koncepciója vált. Később fokozatosan kialakult az önálló nemzeti identitással rendelkező macedón nép. A szerb, illetve a jugoszláv állam fennhatósága alá került földrajzi egység elnevezése a két világháború közötti időszakban Vardari Bánság volt, tekintve, hogy a térség a Vardar folyó, és annak mellékágainak völgyében terült el. Az ország délszláv lakói a „makedón" etnonímot használják, amelyet nem az ókori, több indoeurópai nép keveredéséből kialakult önálló makedón, illetve későbbi romanizált népességtől, hanem a terület görög elnevezéséből vettek át. A c betűvel írott variáns a latinból, az újlatin és az angolszász nyelvek közvetítésével került a magyarba. Jelenleg az MTA által megalkotott helyesírási szabályzat alapján ez az elfogadott az ott élő szláv eredetű népcsoport és államának megjelölésére. 4!