Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla–Sipos András: Jelenkori polgári peres iratok értékelése és selejtezése / 11–40. o.

lajstromkönyvek sem képezhetnek megbízható alapot a selejtezéshez a besorolás esetlegessége, megbízhatatlansága miatt. Ezek a statisztikák csak néhány alapadatot erősítettek meg, miszerint pl. mindenhol a házassági, ill. kötelmi jogviszonyból származó perek teszik ki az éves ügyforgalom döntő részét. A másik fontos megfigyelés a hónaponkénti statisztika adataiból vonható le. Amennyiben az illetékes levéltár mechanikus százalékos mintavétel mellett dönt, akkor figyelemmel kell lenni az ügyek havi megoszlására is (tehát nem lehet a mintavétel pl. az évi első tíz ügy stb.). 3.3. Eves irattermés A Budapesten vizsgált bíróságok kiteszik a főváros teljes éves polgári peres irattermelésének kb. F-ét; a PKKB éves polgári peres ügyforgalma eléri a 25 000-t, a BKKB 1990-ig kb. évi 9000 polgári peres ügyet iktatott, ez 1991 után, a II—III. Kerületi Bíróság létrejöttével évi kb. 5000-re csökkent. Az egy évben keletkezett polgári peres anyagok összterjedelme a három bíróság esetében (FB, PKKB, BKKB) kb. 330 ifm-re becsülhető az 1987-es anyag felmérése alapján. (Ebbe nem foglaltatnak a FB. II. fokú hatáskörében keletkezett iratok —• éves szinten kb. 7-8 ifm). Az adatok alapján a Budapesten keletkezett, szűkebb értelemben vett polgári peres ügyek éves terjedelme kb. 450 ifm-re tehető. A vizsgált Csongrád megyei bíróságok irattermelése az évi kb. 6000-re tehető ügyforgalom alapján kb. 60 ifm-re becsülhető. 4. A mintaselejtezések tapasztalatai Az előzetesen megtartandónak vélt ügyek jelentős része a vizsgálatok alapján nem képvisel maradandó értéket. Az igazán nagy tömeget kitevő ügycsoportokban (vagyonjogi, kártérítési, családjogi perek) is jelentős számban rejtőznek történeti értékkel rendelkező ügyek, de a levéltári átadásra kijelölhető anyag mennyisége a pusztán jogbiztosító értéket képviselő akták miatt duzzad kezelhetetlenné. A másik fontos tapasztalat hogy a budapesti és a vidéki anyagok más-más történetkutatási szempontokat elégítenek ki: így a vidéki iratanyag esetében sokkal pregnánsabb a helytörténeti jelleg, míg a budapesti polgári peres anyag esetében sokkal inkább jelentősnek tűnik a történeti-statisztikai, társadalomtörténeti (mikrotörténeti) megközelítés. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben a maradandó értékű (történeti érték + jogbiztosító érték) iratanyagot a levéltárak át kívánják venni, akkor az, a történeti és jogbiztosító érték szempontjából egyaránt maximalista álláspont érvényre jutása mellett (az ügyek arányát tekintve) 30-40%-os átvételi kötelezettséggel járna. A mintajegyzék készítésénél eleve több lépcsős iratátvételben gondolkodtunk, tehát kialakult egy olyan álláspont, miszerint a kizárólag jogbiztosító értékű pereknél elegendő az ítéleteket átvenni, amennyiben azok a perben előforduló valamennyi érdemi 21