Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 2. szám - Takács Edit–Á. Varga László: Megjegyzések a szakmai követelmények tervezetéhez / 3–50. o.
elhangzott, hogy a jelenlegi tervezet szövegéhez képest — akár a rendelet bevezetőjében kiemelten, mintegy kiindulási alapelvként —- sokkal erőteljesebben kell hangsúlyozni, hogy a levéltárak döntően törvény által fokozottan védett, kulturális javaknak minősülő, a nemzeti örökség részét képező köziratokat őriznek, kezelnek. Olyan köziratokat, amelyeknek a keletkeztetönél történő készítését, kezelését jogszabályok határozzák meg. Mindez indokolttá teszi a köziratok levéltári átadás-átvételét követő levéltári tevékenység rendeleti úton történő részletes szabályozását. Egyetlen koncepcionális kérdés merült fel: feltétlenül szükséges-e a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységének együttes szabályozása? A kérdésfelvetés mögött a két levéltár-típus közti különbségek ismerete húzódik meg: vajon nem lenne-e hatékonyabb a követelmények megfogalmazásának szétválasztása? A közlevéltárak között is jelentős eltérések vannak, egészen más helyzetben, más feltételek között működnek az önkormányzati és más körülmények között az állami szaklevéltárak. A részletes szabályozás ezeknek az intézményeknek is nagy segítség, mind a napi munkában, mind az ehhez szükséges feltételekért a fenntartókkal folytatott küzdelemben. A rendelettervezetnek figyelembe kell vennie, ahol szükséges külön, pontosan és részletesen meg kell fogalmaznia azokat a feltételeket és követelményeket, amelyeket a szaklevéltárak és nyilvános magánlevéltárak fenntartóinak és dolgozóinak teljesíteni kell az általuk kezelt iratok speciális, egyedi értékeinek feltárása, használhatósága érdekében. A szaklevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak jó része nem önálló költségvetési szerv, csak szakmai igazgatóval rendelkeznek, aki még munkáltatói jogokat sem gyakorol. Nincs, vagy nagyon korlátozott a gyűjtőterületi tevékenységük, aminek következménye, hogy az alaptevékenységükbe tartozó iratgyarapodásokat nem ők határozzák meg, minimális befolyásolással bírnak az iratanyag levéltári átadás-átvételének megfelelő színvonalú (selejtezés utáni, rendezett irattári anyag) előkészítésére, elvégzésére. Az egyházi levéltárakban még hosszú ideig a legalapvetőbb feladatokat (raktárak korszerűsítése, restaurálások, biztonsági filmezések) kell előtérbe helyezni. Bár az utóbbi tíz évben látványos eredmények születtek, a lemaradás szinte minden területen meglehetősen nagy. A részletes szabályozásra ennek ellenére szükségük van az intézményeknek, az segítséget jelent a levéltári szakmai szempontok érvényesítéséhez. A Ltv., ebből következően a végrehajtási rendelet hatálya, a levéltárak fenntartóira és használóira is kiterjed. A rendelettervezet azonban csak a levéltárakkal szemben támasztott követelményeket határozza meg, alig történik említés a fenntartókkal, illetve a levéltári anyag használóival szemben támasztandó követelményekről. A Levéltári, í 11. az Önkormányzati törvény deklarálja a levéltár-alapítás, -fenntartás jogát, az ezzel kapcsolatos feladatok, kötelességek részletes felsorolása azonban továbbra is hiányzik (a Ltv. a kötelezettségeket csak általánosságban határozza meg). A jogszabály-alkotás rendjéhez azonban hozzátartozik a fenntartók feladatainak általános és részletes meghatározása, amely a jelen tervezetből kimaradt. A szakmai követelmények megvalósításának, érvényesítésének elválaszthatatlan része az intézmények működési, személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, a levéltárak fenntartóit érintő követelmények világos, pontos, részletes megfogalmazása, amelyekhez normatívák készíthetők. A levéltári törvényben foglaltak végrehajtása során az iratkezelési szabályzatok rögzítik, hogy az iratképző köteles az iratkezelés tárgyi és 4
