Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - Török Enikő: Külső-Szolnok vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein / 3–19. o.

amely elég jelentős érték. Sajnos a térképtükör hiányos, több kisebb darab kiszakadt belőle, ami megnehezíti az elemzést. A mappa különben nagyjából ugyanazt a területet mutatja be, mint az előbbiekben ismertetett nagykunsági lap. Összehasonlítva a két térképet, lehetséges, hogy a Külső-Szolnok megyei térkép készítője felhasználta Mikoviny térképeit, de azoknál kevesebb információt közöl, s külalakra is nagy eltérések vannak köztük, a Mikoviny által szignált lapok sokkal gondosabb, szebb munkáról tanúskodnak. Készítésének dátuma nincs feltüntetve, a sorozat — melybe tartozik — a 18. század közepén keletkezhetett,

17 A forrásokban eltérő megnevezésekkel szerepel Heves és Külső-Szolnok vármegye. Bél müvében csak egyszerűen Heves megyéről van szó, Mikoviny jászsági térképén szintén Heves megye felirat szerepel. A nagykunsági és a jászkunsági lapokon azonban a Comfitatus}. Szolnok Exteriőr és Comfitatus}. Hevesiensis feliratok olvashatóak, de megyehatár jelölés nincs a két megyenév között. A megyenév elhelyezéséből arra lehet következtetni, hogy Külső-Szolnok megye nagyjából megfelel a megyeleírásban szereplő Tiszai járásnak, bár a térképen nincsenek feltüntetve a járások. A Külső-Szolnok megyei térkép is megerősíteni látszik ezt a feltételezést, itt Külső-Szolnok megye határát szaggatott vonal és piros határszalag jelöli, a járások nincsenek feltüntetve. A térképeken látható, hogy a síkságot csak a kunhalmok tarkították. Mikoviny a Jászságban jelöli a Boldog Aszony halmát, s még oldalnézeti rajzot is helyez ide, ezenkívül Mesterszállástól délnyugatra, Bánhalmánál és Kegyelnél van halomra utaló jel. Bizonytalan jelölésük a Külső-Szolnok megyei térképen is megtalálhatók. Bél szerint a vidék földje termékeny, de különböző megmunkálást igényel, néhol egyszeri, néhol kétszeri és néhol háromszori szántás szükséges. A Tisza partján kövér feketeföld volt, amely egyszeri szántásra is terem, de a folyó gyakran elönti. A Nagykunságon is kövér, feketés föld található, amelyet nem kell trágyázni. Bár Bél több falunál arra panaszkodik, hogy nagy az árvízveszély, másutt azt olvashatjuk, hogy „a mélyebben fekvő talaj kevésbé termékeny és jobbára szikes. Mindenütt hatalmas kiterjedésű pusztaságokat láttunk, csak a szarvasmarhák — tehenek, ökrök, tinók — járják, a föld pedig úgy fehérlik, mintha teleszórták volna sóval." Hasonló problémával küszködtek az emberek a Kiskunságon is. Tiszainokánál, Tiszakürtnél, Tiszaugnál, Tiszasasnál és Tiszabőnél a talaj „ragacsos". Taskony földje kavicsos, de jó kaszáló. „Tűrhető talaj" van Abádnál, Szalóknál, Tiszaderzsnél, Tiszaszentimrénél, Tiszaörsnél, Tiszaszőlősnél. Mikoviny térképein szembetűnően kicsi a vonalkázott négyszögekkel jelölt szántóföldi parcellák területe, amely a ritka településhálózattal, a gyér népsűrűséggel és a föld nedves, vizes voltával magyarázható. Bél szerint Kunhegyesnek, Jászárokszállásnak kevés szántóföldje van, Túrkevének pedig egyáltalán nincs szántóföldje. Ezzel szemben Mikoviny vonalkázott négyszögekkel Túrkevétől északra szántóföldet jelöl. Mikoviny ezen kívül pontozott vonallal a falvak és a puszták határait is jelöli a Jászságban, a Nagykunságban és Külső-Szolnok megye egyes részein. Bélnek az a megállapítása, hogy több település határa szűk, a település lélekszámának 17 HRENKÓ P.: Szabolcs megye, i. m. 108. 6