Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Lakos János: Jelentés a levéltári szakfelügyelet 1999. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól / 55–67. o.
gépkocsi hiányát (pl. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, KSH Levéltára). Két városi levéltár (Székesfehérvár, Tatabánya) gyakorlatilag nulláról indulva kénytelen elkezdeni nyilvántartási rendszerének kiépítését, mivel az illető megyei levéltáraktól nem kapták meg az átadott szervekre vonatkozó gyűjtőterületi dokumentációt. Az egyetemi levéltáraknál sajátos problémát jelent az a tény, hogy többnyire a központi irattár funkcióit is be kell tölteniük. Ennek következtében összeférhetetlenségi esetek is előfordulnak, amennyiben az irattári selejtezést a levéltár készíti elő és egyben elbírálja, jóváhagyja azt. Hasonló helyzet alakult ki a Vízügyi Levéltárnál, ahol megőrzésre és feldolgozásra átvették a levéltár illetékességébe tartozó Országos Vízügyi Főigazgatóság iratait. (A szakfelügyelői ellenőrzés nyomán a levéltárvezető az összeférhetetlen állapotot megszüntetését ígérte.) Az Ltv. egyértelmű előírásai ellenére a Hadtörténelmi Levéltár közvetlenül nem végez ellen-őrző munkát az illetékességi körébe tartozó szerveknél. E feladatot a HM Hadtörténelmi Intézet és Múzeum Központi Irattár látja el. Bár a levéltár vezetőjének álláspontja szerint áttételesen ugyan, de lényegében érvényesülnek a törvényi előírások, véleményem mégis az, hogy a közvetlen levéltári felügyelet hiánya ellentétes a törvény rendelkezésével. Végül de nem utolsósorban megjegyzem, hogy a levéltárak jelzései szerint egyre több gondot okoz a Magyar Országos Levéltár és a területi levéltárak illetékességi körének csupán részleges, a gazdasági szervekre ki nem terjedő elhatárolása. Mindeddig papíron maradt az Ltv-nek a Vízügyi Levéltár illetékességi körét a vízügyi szervekre korlátozó rendelkezése. Az intézmény ugyanis nem adta át az illetékes területi levéltáraknak a környezetvédelmi államigazgatási szerveket, illetve az ezekkel kapcsolatos feladatokat, sőt a szakfelügyelet átadásra vonatkozó kérését is csak akkor hajlandó teljesíteni, ha a minisztérium ezzel egyetért. Erre tekintettel minisztériumi intézkedést javasolok a törvény végrehajtása érdekében. 2. Az iratátvételi kötelezettség teljesítése A szakfelügyelői ellenőrzéseken tapasztaltak megerősítették az eddigi ismereteket, vagyis azt, hogy a közlevéltárak döntő többsége — típustól függetlenül — raktári férőhelyhiány miatt csak részlegesen képes eleget tenni az Ltv-ben előírt iratátvételi kötelezettségének. Más szempontból is csorbát szenved a törvény rendelkezése, minthogy az iratképző szervek általában képtelenek teljesíteni az iratok megfelelő előzetes rendezését, selejtezését stb. Ezért a levéltárakba frissen bekerülő iratok gyakran indokolatlanul sok selejtet is tartalmaznak. Rendszeres és folyamatos állománygyarapító munkához — a szakfelügyelői jelentések szerint — jelenleg Békés, Borsod-AbaújZemplén, Komárom-Esztergom, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Veszprém megyék levéltárai, továbbá Győr Város Levéltára, a Vízügyi Levéltár, az ELTE Levéltára és a Kertészeti Egyetem Levéltára rendelkezik elégséges raktárkapacitással. A többi levéltárban elsősorban egyrészt a különböző okok (pl. az iratok veszélyeztetettsége) folytán előálló szükséghelyzet, másrészt és főleg a gazdasági szervek csődtörvény alapján történt felszámolása/végelszámolása táplálja az iratátvételeket. (Utóbbi esetekben a levéltár köteles átvenni a maradandó értékű dokumentumokat.) így néhány helyen (a* Baranya Megyei vagy a Somogy Megyei Levéltárban) a '90-es évtizedben a gazdasági 57
