Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - MÉRLEG - Fazekas Csaba: Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára (Repertórium). Kalocsa, 1998 / 52–54. o.

1738-1998 közötti tagjairól készült névsorai (111/1.) tiszteletet parancsoló méretű adatgyűjtés termékei, amelyek az egyháztörténet kutatóinak rendkívül hasznos adatbázisai, a hasonló archontológia készítőinek pedig jó szívvel ajánlható, követendő példái lehetnek. A káptalan kinevezett tagjait először időrendben, stallumonként (nagyprépostok, olvasó-, éneklőkanonokok, bácsi kisprépostok stb.) sorolja fel, megjelölve kinevezésük illetve kanonoki megbízatásuk megszűntének (hónap-nap pontosságú) dátumát. A Szerző a következő alfejezetben ABC-rendben sorolja fel a káptalan tagjait, egyben rövid életrajzi vázlatot is készítve mindegyikükről. Fontosabb biográfiai adataik mellett közli káptalani tisztségeiket, esetleges irodalmi munkásságuk címeit, a rájuk vonatkozó bibliográfiai utalásokat. (Utóbbit elsősorban Szinnyey József: Magyar írók élete és munkái c. lexikonának kivonatólásával.) Az ismertetésekből több egykori egyházi személy rövid portréját kaphatjuk, de felbukkan a magyar művelődéstörténet néhány ismertebb személyisége, például Katona István jezsuita történettudós, egyetemi tanár; Klobusiczky Péter szatmári püspök, később mintegy két évtizeden át kalocsai érsek stb. A kötetet irodalomjegyzék (III/2.) és a Segédletek címszó alatt összefoglalt különböző ismertetések (III/3.) zárják. Hogy utóbbi milyen rendszer szerint lett összeállítva, nehezen érthető. A Szerző először ugyanis a 167. oldalon közli a levéltár fond- és állagjegyzékét, azonban ugyanez a táblázat már a történeti bevezetőben is szerepelt (41.), bizonyosan elég lett volna egyszer megjelentetni, esetleg egy következő alkalommal hivatkozni rá. Ezt követi a kötetben előfordult kalocsai érsekek névsora 1733-tól napjainkig, ennek közlésekor — ha már a Szerző fontosnak tartotta mellékelni — talán szintén indokolt lett volna pontosabb időpontok megjelentetése az egyedül közölt évszám mellett. Megjegyezzük azonban, hogy — ellentétben az egyes egyházmegyék tisztviselőivel, a káptalanokat alkotó kanonokokkal — a püspöki kar változásairól pontos adattárak is a kutatók rendelkezésére állnak, 1. pl.: Balogh Margit — Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Adattár. Bp., 1996. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak, 4.) A segédletek harmadik része azonban igazi „telitalálat", a kötetben szereplő idegen szavak és szakkifejezések magyarázatai ugyanis megfelelnek egy néhány oldalas egyháztörténeti fogalomtárnak, amit mindenki bátran levehet a polcról, akinek általános meghatározásra van szüksége az installáció, a kolumnáris vagy éppen az őrkanonok stb. fogalmát illetően. A Szerzőnek dicséretes módon még arra is volt gondja, hogy a kötetben szereplő általános történeti kifejezéseket (pl. hiteleshely, faizás, kataszter, sőt: levéltári egység, fond stb.) feloldja, könnyen használhatóvá, tanulmányozhatóvá téve ezáltal az amúgy is alapos gonddal szerkesztett kötetet. A könyvet néhány dokumentum facsimile-másolata teszi még színesebbé, gazdagabbá. (A lényeget nem érintő észrevétel, hogy ezek is a Segédletek egyik alfejezeteként jelentek meg, holott egy külön mellékletben, pl. Illusztrációk címmel közlésük szerencsésebb lett volna.)Mindezen apró észrevételek természetesen nem érintik Lakatos Andor repertóriumának szakmai színvonalát, amelyet tartalmi gazdagsága érdemessé tesz arra, hogy ne csak a főszékeskáptalani levéltár lehetséges kutatói vegyék a kezükbe, hanem általában az újkori egyháztörténet művelői, helytörténészek, illetve egyszerű érdeklődők is. Fazekas Csaba 54