Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - VITA - Körmendy Lajos: A levéltári leírás szabványosítása: nemzeti és regionális hagyományok / 41–51. o.

mának egy részével foglalkozik, és feltételezi szabványosított nevek, fogalmak használatát, de a szabványosítást nem végzi el maga, hanem javasolja a nemzeti normák átvételét. Nyilvánvaló, hogy — figyelembe véve a különböző történelmi, kulturális és nyelvi stb. hagyományokat — ez a racionális megoldás. A tárgyak-témák szabványosítása, azaz az iratok tartalmának rendszerezése különösen nehéz feladatot jelent. Egyébként ez idegen a levéltári információ jellegétől, és ezért nem is felel meg a proveniencia-elv logikájának (viszont jól megfelel a pertinenciaelvnek). Bár a levéltárosok vonakodnak az ilyen rendszerezéstöl-szabványosítástól, sok kutató, szinte minden országban, kitartóan hangsúlyozza, hogy szükség lenne szabványosított, tematikus segédletekre, mert azok megkönnyítenék a munkájukat. Mindenesetre teljesen nem negligálhatok ezek a kérések.

1 Az ISADg Az ISADg 26 adateleme az alábbi 6 információs mezőbe van beosztva: azonosító adatok, kontextus, tartalom és struktúra, hozzáférési és használati feltételek, vonatkozó iratanyagok, megjegyzés. Ha összevetjük ezeket a mezőket a fentebb részletezett levéltári információs egység részeivel, láthatjuk, hogy az ISADg mindegyiket lefedi. Ami a levéltári anyag struktúráját illeti az ISADg • használja a leírási szint fogalmát, és vázolja a fond rendezési szintjeinek modelljét (ezért nevezi önmagát többszintű leírási szabványnak); • kimutatja a vertikális és a horizontális szinteket az információs egységek (irategyüttesek) között, és hangsúlyozza a hierarchikus jelleget; • pontosan feltérképezi a levéltári anyag mikrostruktúráját (a fondtól az iratig); • viszont nem említi a makrostruktúrát. A mikrostruktúrával kapcsolatban föltehetjük a kérdést, hogy érdemes-e iratszintig lemenőén szabványosítani a leírást. Az igazat megvallva, a Magyar Országos Levéltárban nem írjuk le az iratokat azonos norma szerint állagszint alatt. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a levéltári anyag adatai túlságosan változatosak. Ha összehasonlítjuk pl. egy összeírás adatait egy önkormányzat közgyűlési jegyzőkönyveivel, egy építővállalat tervgyűjteményét egy bíróság irataival, láthatjuk ezt a változatosságot. A másik ok az adatok mennyiségében rejlik. Minél alacsonyabb szinten akarjuk leírni az iratokat, annál inkább többszöröződnek az adatok. Másrészt — néhány speciális irategyüttest leszámítva — egyszerűen fölösleges részletes leírást adni ügyirat vagy iratszinten, meggyőződésünk szerint a karakterisztikus, releváns adatok listája — vagy ezek kombinációja — elegendő. 11 A Svájci Szövetségi Levéltár 1996-ban csinált egy felmérést a kutatói igényekről, és az eredmény azt mutatta, hogy a kutatók igényelnek tematikus segédleteket. Ennek megfelelően a levéltár elhatározta, hogy prioritást ad az ilyen segédlettípusnak. L.: FöRSTER, BARBEL: Das Erschliessungskonzept des Schweitzerischen Bundesarchiv. Vom Findmittel zum Findsystem. Zeitschrift des Schweitzerischen Bundesarchiv. Studien and Quellén, 23. (1997) 343-345. 45